Ha az anyósoméknál lakom, mennyi kb az ideális összeg amit odaadhatnék mindenhónapban?

4.-re.

Így semmit, inkább, ha a párod jól keres lelépnék vele egy albiba.

Egyszerű

(Összes közüzemi számla /6) + (összes kajapénz /6)

Nagyon aranyos dolog hogy anyukádnak adsz pénzt, de erre nem ad kedvezményt sem az EON, sem a LIDL, szóval nem is értem minek írtad oda.

Menjetek külön. Hallgass rám! Én laktam náluk. 20 ezret adtam plusz a bónuszok mikor hogy, na meg az önbizalmamat, a méltóságomat... Földbe döngöltek ott.

Nem éri meg a spórolást sem, ha azért akartok ott lakni. Férjem e címszóval akart otthon lakni, én hülye meg belementem annyira akartam már együtt lakni.

De az én tapasztalatom, bogy albiban is tudtok félretenni ha nem olyan drága (pl. 60 ezres albi és hajlandóak vagytok szerényebben élni egy kicsit illetve megfontolt döntések a pénzügyekben, ha éppen nem a legfényesebb a kereset). De ott nem lesz konfliktus anyóssal, sógorral stb, nem érzed magad kirekesztve, úgy rendezkedsz ahogy akarsz, akkor kelsz fekszel és zajongasz amikor akarsz. Nem szólnak a dolgaitokba, hogy egymáshoz hogy viszonyultok (engem a régi asszonyszerepbe akartak kényszeríteni, nehogy egyenjogúságot akarjak má).

Más együtt lakni meg hogy amikor éppen ott vagy minden nagyon szép és jó. Az lesz, hogy az ő házuk és neked kizárólag kell alkalmazkodni. Albérletben nagyobb szabadság van, ha nem is lehet ott se mindent variálni a lakáson pl., a kinézetén.

Én ha hiperszuper jóban lettem volna anyósékkal sem akartam volna ott lakni éveken keresztül, mert megszólalt bennem elég hamar, hogy kell a személyes tér, néha a magány (ott mindig volt valaki, sosem volt üres a ház), hogy én dönthessek ilyen szirszar dolgokban, hogy az asztalon milyen terítő legyen stb. Semmiben nem volt szavam és nem is ismertek el, az erőfeszítéseimet leszarták, azt is hogy takarítottam helyettük mert nekik alacsony a nívó, ami szerintük tiszta az nekem nem vagy szimplán leszarták...

Én jóban vagyok anyámmal, de vele sem laknék mert ismerem és teljesen másképp csinálja a dolgokat. Anyósékkal sem én akartam, csak folyton ellenem beszéltek, amikor az albérletet emlegettem. Persze férjem akkoriban nagyon hallgatott rájuk és minden kényelmet megadtak neki hogy ne is akarjon menni (kedvére főztek, elhitették vele hogy mennyire számít nekik), grátiszba az örökös lelkizsarolás mellé, hogy rosszul érezze magát ha a gondolat halvány nyoma akár megjelenik a fejében, hogy lehet jó lenne külön. Hát de akkor ki segített volna anyagilag anyóson? Egyszer a több kevesebb összeg után benyögött egy "csak" 90 ezres kölcsönkérést tőlünk, hogy a lányának ágyat vegyen amikor mi vettünk magunknak saját pénzen, ...mert az megirigyelte az új ágyat. Hirtelen az övé is szar lett. Odáig semmi baja nem volt. Nem adtunk neki pénzt, mert mindig úgy adta vissza hogy nem kell annyit adnom a következő hónapban. Mondom és ha hirtelen kell? Ki adja nekem vissza a saját pénzem?

2 évet bírtam. Az is katasztrófa volt.

Nem állítom, hogy te is úgy jársz ahogy én, de hidd el: külön a legjobb! Az a tuti! Szabadság...

Életem egyik legszebb napja volt a költözés tőlük.

Nem Anyudnak kellene adnod pénzt hiszen nem ott élsz. Első kellene hogy legyen az ahol elsz a rezsi rad eső része és a kaja már ha közösen étkeztek közös koszt ...utána minden más.

Aztán ha marad akkor jöhet mások segítése anyagilag. Nekem ellenszenves lenne ,hogy ha ezzel kezded első a kötelesség.