Engedjem el a páromat, ha nem hajlandó közösen fejlődni az anyagiakban?

"így nekem nem pálya hogy csak fizetünk az albérletre de nem jutunk sehova."

- akkor menjetek a te házadba lakni! Ja, hogy az nincs? Akkor miért nem jó neked az albérlet, hol máshol szándékoznál lakni, amit TE teremtettél meg? Ő nyilván azért nem lakik a házban, mert más tervei vannak, lehet más stílusút akar venni, egy jó lakásra gyűjt, akármi. Miért kellene veled megbeszélnie bármit is, ha neked pusztán az a jövőképed, hogy becuccolsz az Ő HÁZÁBA, és ennyi? Nem írod,hogy neked mennyi a megtakarításod, amiből neked milyen terveid vannak, ami közös jövőre, befektetésre engedne következtetni.

Nem lehet, hogy ő kiismert ezidő alatt, és ezért nem hajlandó semmilyen anyagi természetű kérdésben betekintést se adni az életében? Egyébként akivel ennyire nem KÖZÖS az életetek, azzal nem értem, hogy írod, hogy jól megvagytok...ő nyilvánvalóan csak egy állomásként tekint rád, nem tervez veled, és nagyon jól is teszi, mert a leírásod alapján te messze nem tudsz annyit beletenni, csak beülnél az övébe, és ettől reméled, hogy jobb lesz az anyagi helyzeted...az ilyen emberben milyen partnert lásson? Jó dugópajti, aztán ennyi.

Az a gond, hogy te az Ő anyagi forrásaiból akarsz fejlődni, nem a sajátodból. Az elképzelésednek akkor lenne létjogosultsága, ha mindketten eladnátok a lakásaitokat, a pénzt betennétek a közös kasszába, és abból vennétek együtt egy házat. Ja, várj, neked nincs mit eladni...

Azért az durva, hogy az ő lakásának árára alapoznád a közös jövőt. Valahogy úgy nézne ki, mintha fizetne neked azért, hogy vele élj - és nyilván úgy gondolja, nincs rászorulva fizetős pasira.