Dilemma: Együtt a párommal, de boldogtalanul, vagy külön, de boldogabban?

A párommal már sok éve együtt élünk, kisebb-nagyobb egyet nem értések néha előfordulnak, de szeretjük egymást. Viszont mindketten viszonylag távol lakunk a szülővárosunktól (ráadásul még azok is messze vannak egymástól), így amikor "hazamegyünk" a családainkhoz, barátainkhoz, akkor általában külön töltjük az időt (ő is és én is a saját szülővárosunkban). Viszont nekem mostanában nagyon hiányzik az ottani rokonság és baráti kör. Ha eljövök tőlük én napokig depressziós tudok lenni és a sírás kerülget, rossz a kedvem és rájuk gondolok. A párom szeret velem együtt élni, de nem szeretne az én szülővárosomba költözni, neki az idegen város. Az én munkám megengedné, hogy onnan dolgozzak, az övé nem. Néha erős késztetést érzek, hogy elköltözzek (lenne hova szerencsére), de valószínűleg ez szakítással is járna hosszútávon, amit nem szeretnék. Úgy érzem, jelenleg üres az életem, nem szeretem a várost, ahol élünk és szeretnék többet a rokonaimmal tölteni. Gyereket is szeretnék hamarosan, de nem szeretném, ha távol lennének a "mamák" és a többi családtagom. Mitévő legyek? Legyek boldog a párommal, aki szeret, de minden más rossz nekem, vagy elköltözzek, ahol jobban érezném magam életvitel szerűen, de elveszítem a párom? Mit lehetne tenni?