Nem merek és nem is tudom, hogy szakadjak ki egy toxikus kapcsolatból... Mit tegyek?

Több, mint 3 éve együtt vagyunk a párommal. Kezdettől fogva sokat bántott szavakkal, de a rózsaszín köd és az, hogy akartam hogy szeressen valaki teljesen rossz irányba vitt, amit még csak most ismertem fel. Egy kontrollmániás, megfelélési kényszeres nő lett belőlem e-miatt.

Sorolom az okokat:

- Babahajaimat leakarta velem borotváltatni, amik a tarkón nőnek, mindenkinek, de őt zavarta és sokáig nemhagyott ezzel békén... nagyon bántó volt ahogyan tálalta.

- Volt, hogy megjegyezte, hogy miért nem sminkelem ki magam itthonra vagy a boltba

- Van egy apró viszér a lábamon gyerekkorom óta, de megjegyezte hogy megkéne műttetnem mert nagyon csúnya... (ha szolizok nem is látszik)

- aztmondta hogy jobban tetszenék neki szőkén, ezért a gyönyörű derékig érő sötétbarna hajamat kiszőkíttetem nem kevés pénzért, ami a fülemig visszatört....

- veszekszik velem még akkor is ha véletlenül 1 fél pár zoknija kiamarad a mosásból "még erre sem vagy képes..."

- sosem dícsér, max a "jó ez a ruha" hangzik el a szájából...

És még sorolhatnám..

Én most diplomázok, de teljes állásban dolgozom nővérként egy nagyon kemény osztàlyon, de imádom a munkám, elismernek és imádnak a betegeim is.

Ő I.T-s, itthol dolgozik, ki sem mozdul. Csak a gépet nyomja éjjel nappal. Munkaidőben javarészt alszik duppla annyi fizetésért, mint amit én keresek. Házimunkát csak akkor ismeri, ha megkérem rá. Ha megjegyzem, hogy picit többet besegíthetne a házimunkában, hogy nekem a munka meg a suli mellett ne kelljen még ezzel is foglalkoznom, akkor az a válasz, hogy "te választottad ezt a szakmát.

Mindent excel táblázatban vezet, minden költséget az utolsó zsemlét is. Szökőévente kapok tőle egy rudit, vagy bármit. Mindemellett én tisztességesen fizetem a lakbér és rezsi felét. Én alig tudok félre rakni, míg ő havi fél milliókat felre tud rakni. (Tudom, én választottam ezt a szakmát)

Szerinte én eltartott akarok lenni, mikor arra kérem, hogy 60/40 arányba fizessük a kaját és az itthonra szükséges dolgokat. Pedig semmi ilyenről nincs szó, mert tényleg imádom a munkám.

Szülinapomra+karácsoynra kaptam tőle egy telefont, amit felesbe fizetünk minden hónapban, és azóta befogom a számat.

Virág minek?! Úgy is elhervad.

Gyűrű?! Minek?! Nagyon drága.

Fogalmam sincs már hogy csak én várok túl sokat... vagy tényleg gond van.

Egyszer elhagynám, egyszer egy picit is kedves velem aztán meggondolom magam és visszalépek..

Nemtudom mitévő legyek...