Mit szólnátok hozzá, ha ez közöskassza esetén kiderülne?

Biztos nem esne jól, de a mai világban ez azért érthető.

Mondjuk én leülnék beszélni a párommal, hogy mégis miért gondolja, hogy ez szükséges, és miért nem együtt csinálunk megtakarítást?

Igen, szakító ok. Ha nem tetszik neki a közös kassza, akkor döntsünk úgy, a fizetésünk valamennyi százalékát mindketten megtartjuk magunknak. Nem muszáj szakító-tartaléknak nevezni, jól jöhet bármilyen esetben, ha az embernek van saját pénze. Sok helyen jól működik az ilyesmi. Az illető viszont a párját károsítja meg azzal, hogy a közösből kivesz magának (akkor is, ha az ő fizetése), és elveszi a lehetőséget tőle, hogy neki is legyen tartaléka, ha szétmennének, vagyis ezzel kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a párját. (Ha úgy gondolja, a párjának erre nincs is szüksége, mert mondjuk az ő lakásában élnek, akkor még súlyosabb a helyzet, beleül a kényelembe, és szipolyozza a közös kasszát..) Mindezek mellett az a titokban tartott elgondolás, hogy valaki spórol arra az esetre, ha szétmennének, nem jelent túl komoly elköteleződést. Ez inkább olyan, mintha átmenetileg jó lenne számára a helyzet, de készül a következő felvonásra, miközben érzelmileg és anyagilag is visszaél a másik bizalmával.

Nem, nem voltam ilyen helyzetben, én korrekt ember vagyok.

30N

Nem zavarna. Mi közös kasszán vagyunk, egy számlára jön a fizetésünk. Mégis, nekem van külön megtakarításom.

Az ok egyszerű: kell a tartalék. Mindenképpen.

Viszont nem titkolóztam, mondtam neki az elején, hogy ez van. Amikor pedig egy nagyobb váratlan kiadásom jött (az egyetem írt ki egy komolyabb tételt államvizsga előtt, szóval ez tényleg az én kiadásom, nem közös), jó volt, hogy nem a közösből kell kivenni.

Egyébként neki is lehetne ilyen. Ha akarná. De nem akarja. Ha pénz kell neki, az enyémből kér. Aztán vagy adok, vagy nem. Eddig mindig adtam.

26N