Lehet-e egy komoly kapcsolatot "csupán" a szeretetre alapozni, hogyha nincsen nagy szerelem bennem?

Hogy ha én nagyon szeretem azt a férfit, és vonzódom hozzá, de úgy érzem, nincsen rózsaszin köd... Ő viszont nagyon szerelmes, mélyen érez és minden távol töltött pillanat fájdalom a számára. Sőt, Ő nem csupán partnert akar és lát bennem, hanem társat, feleséget. Már éltem vele másfél hónapot, de mégis megtorpantam, mert én még is vártam azt a bizonyos, felfokozott érzést.

Igaz már elmultunk 50.

Vele az élet olyan mint egy játék. Gondos, házias, igényes, telve sok-sok érzelemmel, adni akarással! Ő tulajdonképpen olyan mint egy nő. De a férfiakra jellemző gondolkodó, és előre tervező, alaposan átgondolja a fontos dolgokat. Lehet rá számitani, pontos és tiszta.

Talán picit unalmas is volt időnként vele, de ez nyilván azért is lehetett, mert én még nem kezdtem el ott teljes lendülettel egy új életet, munkát stb. nem voltak ott a dolgaim.

Nagyon sok mindent adtam fel ezért a kapcsolatért, sok-sok fájdalmat és gyötrelmet éltem meg, amik alapjaiban és teljesen megváltoztatták az életemet. Ha most ezt a férfit elengedem, akkor MINDEN hiábavaló volt.

A tetteim következményeit mégsem törölhetem el. A környezetem (a családom)és a lelkem örökre teherként viseli majd.

Tudom, hogy szeretem, vonz engem. Nagyon harmonikusan tudunk együtt élni.

Másrészről itt a felnőtt gyerekem, és a férjem, akiket el kell hagynom.

A kérdés lényege még is az:

Hogy elegendő e az én erős szeretetem, és kitartásom,

és az ő mély szerelme egy teljesen új élethez, házassághoz?

Előre is köszönöm ha válaszoltok...