Esetleg "papucs" lettem, vagy a környezetemben élő férfiak igénytelenebbek?

Az exemmel úgy kerültem össze, hogy előtte nem élt egyedül, az anyja látta el teljesen a háztartást. 10 évig voltunk együtt, az alatt szinte semmit nem segített a háztartásban, úgy, hogy mindketten dolgoztunk főállásban, nekem meg ott volt még pluszban a házimunka. Neki ez természetes volt. Akkor volt nagy bajban, mikor én valami miatt nem tudtam intézni, pl. kórházba kerültem. Kétségbeesetten hívogatott, hogy hogyan kell elindítani a mosógépet...

A mostani párom már jó ideje egyedül élt, amikor összejöttünk, teljes mértékben megtanulta ellátni magát. Mos, főz, takarít, mosogat, és így számára teljesen természetes az is, hogy a házimunkát megosztjuk. Ez EGYENRANGÚ kapcsolat, az előző nem volt az. (Azért is léptem ki belőle, mert ez más területen is megmutatkozott.)

Nem vagy papucs.

Bar en szeretem a papucs pasikat.

N

Én ugyanilyen vagyok, ez nem papucs dolog.

Akkor lenne az, ha ő ezeket sosem csinálná meg, csak neked kellene, és te azért csinálnád hogy ne verje ki a hisztit.

Ne hallgass a kollégákkal, tipikus férfiak

Emiatt miért lennél papucs? Az én párom is mindig besegít az otthoni dolgokban, és mindig az csinálja meg az adott dolgot, amelyikünk ráér.

A haverjaid meg Kollégáid inkább szégyellhetnék magukat. A barátnődnek meg igaza van, szerencsés, hogy olyan pasit talált, aki nem szolgaként kezeli, hanem társként. Maradj csak nyugodtan ilyen.