Olyan volt az összekoltozes mint amilyennek vartad vagy gondoltad?

Őszintén szólva számomra nagyon nehéz volt az elején, nem konfliktusok vagy viták miatt, hanem pusztán megszokni azt a tényt, hogy osztoznom kell valakivel a saját teremen. Korábban évekig egyedül éltem amit imádtam, nem is gondoltam volna, hogy valaha lesz valaki, akiért ezt feladnám, aztán tessék.. :) Szerencsére mindketten ragaszkodtunk a 2 szobás albérlethez, így mindkettőnknek megvan a saját kis helye elvonulni, ez mindkettőnknek nagyon fontos. Egyébként elég kevés dologban volt nézeteltérésünk, ezeket hamar meg is beszéltük, nem voltak veszekedések, max pár vita. Sok újat amúgy nem tanultam róla, bár az feltűnt, hogy jóval otthonülősebb/passzívabb/lustább, mint a távkapcsolatunk alatt hittem. Amíg messze éltünk egymástól, addig minden találkozáskor rengeteg programot szerveztünk, besűrítve egy heti programot egy hétvégébe, de rá kellett jönnön, hogy a hétköznapokban nem nagyon van igénye kimozdulni. Nincs ezzel baj, annyira már én se pörgök, ha pedig igen, maximum megyek a barátaimmal vagy egyedül. Más különösebb meglepetésre nem emlékszem, azért elég jól ismertünk egymást mielőtt összeköltöztünk. Azt mondjuk érdekes volt látni, mennyi mindent másképp csinálunk a hétköznapokban, de szvsz amíg a végeredmény ugyanaz, addig engem aztán nem érdekel, milyen módon éri ezt el (pl. hogyan, milyen sorrendben pakol, milyen módon takarít stb. stb.).

32N (ő 37)

Én azért költöztetem magamhoz a barátnőimet már ideje korán, hogy többet tudjunk együtt lenni. Én minden nap, beleértve hétvégén is dolgozom. Ha még át kéne verekedni magam a városon hogy lássam, majd vissza, elmenne egy valag idő. Reggel nem tudok onnan járni, mert az is óriási kitérő. Így pedig, minden nap kb 2 órával többet tudunk együtt lenni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezáltal állandóan együtt vagyunk. Csak az utazós rész esik ki a képből. Persze, ha nekem kéne költözni hozzá az sem lenne kizáró. A lényege ugyanez. Bár még ilyen nem volt.

A kérdésre pedig, nem olyan komoly dolog ez. Aki egyedül él, annak vannak bevett rutinjai. A különbözőségek pedig jellemzően az érettebb viselkedés felé tendálnak. Tehát a legerősebb láncszem felé, aki tisztább, rendesebb, precízebb, stb. Nálam rend van és tisztaság, így nyilván a lányok is így viseltetnek. Néha van széthagyott holmi, azt szóvá teszem néhányszor, majd már nem lesznek. Vagy szólnak azonnal, hogy mindjárt elrakja. A mosás, főzés, bevásárlás, minden egyéb hasonlóképpen zajlik. Én még nem láttam olyat, pedig jó pár lánnyal éltem már együtt, hogy valamiből kardinális és visszatérő probléma adódna.

Nyilván ha valaki trehány, míg a másik fél utálja a dzsuvát, de ő az odaköltöző kissé árnyalhatja a szituációt. De ezért írtam, hogy az érettebb felé polarizálódik a helyzet.

Az pedig, hogy több lenne így a vita.. Lehet. De ez betudható annak is, hogy többet is vagytok együtt.. Jó és rossz kedvtől és minden egyébtől függetlenül. De na és aztán.

29/F

Különösebb változást nem vártam az összeköltözés után. Jobb lett a kapcsolatunk. Hazudnék, ha azt mondanám nem voltak dolgok, amiket meg kellett beszélni vagy egymáshoz igazodni (pl. nálam ha egy héten elfogyott egy doboz tej, az már sok volt, párom egy nap alatt legyűri az egy doboz tejet).

Ezek nem olyan kaliberű dolgok voltak, amik miatt egy egész életet fel kell forgatni.

Mindenkinek megvannak a saját dolgai, de ezt elfogadtuk és egy éve együtt lakunk. :)

22/N

semmi extra nem történt, kb. az, amit vártunk, de hát nem is árultunk zsákbamacskát :)

Exemnél inkább hagyjuk, de ő a fél világot bekamuzta, míg jártunk, hogy "megtartson".