Mindent azonnal felzabál. Hogy szoktassam le róla?

Tudom, gyerekesnek tűnhet a kérdés, meg nem az anyja vagyok, hogy megneveljem... De azért mégis.

Eleve olyan, hogy minden rögtönazonnal kell. Pl. veszünk a boltban édesseget, "desszertnek valót", ő képes egy nap alatt eltüntetni akár 5-6 vagy tőbb szelet csokit, ami a hétre/hónapra lett véve. Persze mindig kaja előtt.

Ebbe beletörődtem, a szülei rontották el, mindig megehette előre a desszertet otthon, csak igy volt hajlandó ebédelni... felnőttként is megmaradt. Ha veszünk valamit, van enyém-tied, és nem vagyok jó fej, nem adom neki az enyémet is. Ez bevált nagyjából.

Viszont ez nem működik mindig. Mondok példát. A múltkor vendégeket vártunk, vettem tejszínhabot egyik este, hogy tudjam kínálni a kávéra. Másnap szóltam, hogy ne bontsa ki, mert arra kell - hát ő nem tudta, már a fele hiányzott addigra...

(Ha magunknak veszek is ez van, nekem csak akkor tűnik fel, ha tennék a kávéba, és üres a doboz...)

Vagy vettünk egy nagy(!) üveg csokikrémet, gofrit terveztem hétvégén, arra. Eleve úgy kellett szólni, hogy ne bontsa ki, mert elfogy. Tegnap elkészült a gofri este, pár kanál fogyott rá. Most akartam kenni magamnak a maradékból, hát "valahogy" üres lett az üveg, annyit hagyott benne, hogy kívülről ne látszódjon...

Kezd elfogyni a türelmem. Ha szóvá teszem, hogy elpárolgott a kaja, akkor vigyorog meg elpoénkodja, hogy hát biztos a kutya volt meg ő nem is evett belőle, én voltam.

Annyira meg azért nem megy jól, hogy mindenből tripla adagot vegyünk.

Hogy lehetne erről leszoktatni? Vagy törődjek bele és kész?