Elvegyem a barátnőmet, ha tudom, hogy szeret, de nem passzol hozzám?

5 éve vagyunk együtt. Én egy zárkózottabb, töprengő alkat vagyok, szeretek elmélkedni az élet dolgain, miért vagyunk itt, merre tartunk - aki hasonló beállítottságú, érti ezt. A párom nagyon extrovertált, okos nő, jó a szakmájában, viszont a mindennapi problémákon, hülyülésen túlmenően ha próbálok vele beszélni ilyesmikről, akkor látom, hogy nem foglalkoztatja, rosszabb esetben azt hiszi, boldogtalan vagyok vele és azért jutnak eszembe ilyesmik :). Ha próbálok vele pl. komolyabb filmeket nézni, nem látja át a mélységét, leragad a szórakoztató elemeknél, unalmasnak találja. Imád sokat beszélni a semmiről.

Tudom viszont, hogy szeret, és én is őt, de nem vagyok abban biztos, hogy részemről ez nem-e már csak a megszokás miatt van. Ő már célozgat arra, hogy szeretné, hogy elvegyem.

Egy házas barátomnak elmondtam mindezt, azt mondta, nem szabad a tökéletesre várni, mert az nem jön el. Meg kell elégedni az "elég jóval", és csiszolódni egymáshoz.