Hogyan kérték meg a kezed?

Az első férjem elvitt vacsorázni, majd én kimentem a mosdóba mikor visszajöttem akkor oda hívta a cigányt az asztalhoz ,hogy játsza el a nótám:) aztán odament a zenekarhoz és a mikrofonba beleordította, hogy szeret és szeretné ha a felesége lennék, majd elővett egy gyűrűt ami nagy lett:) és várta a választ.

A második férjem pedig amikor már két éve voltunk együtt, karácsonykor letérdelt és átadott egy borítékot amibe egy csodás vers volt, állítólag három hónap alatt írta:) arról szólt, hogy mennyire szeret és csak velem és a gyerekemmel együtt tudja elképzelni a további életét, aztán pityergett és megkérte a kezemet:)

A párom megfőzte a kedvenc kajámat, mire hazaértem munkából, aztán miután ettünk elmondta szóban, hogy velem szeretné leélni az életét, és szeretné megkérni a kezemet, de majd csak akkor, ha kiválasztottam a gyűrűt magamnak.

Másnap elmentünk a Plázába, körülnéztünk és választottam egy elegáns kis darabot, de amíg haza nem értünk, a páromnál volt.

Aztán felkerült az ujjamra, miután "igen"-t mondtam.

:)

De aranyos volt a 2. férjed. :)

Én biztos sírva fakadtam volna a vers olvasása közben. Nagyon jó az ötlet, remélem egyszer az én barátom hasonlóképpen fogja megkérni a kezemet!:)

Szülinapom előtt két nappal este a tesóm elcsalt egy kávéra. Valamit meg akart velem beszélni. Csak azt tűnt fel, hogy nem nagyon beszélgetünk, ő inkább a haverjaival dumált én meg a pultos lánnyal. Amikor mondtam neki,hogy megyek haza, mert vár a párom, akkor meg marasztalni akart. Egy óra múlva kb. mondta,hogy oké mehetünk.

Amikor beléptem a házba kb. 100 mécses égett, ugyanennyi rózsaszirom társaságában. A nappali közepén mécsessel kirakva,hogy szeretlek, egy szív, egy üveg pezsgő két pohárral. Egyébként az a durva,hogy még akkor sem esett le. Azt hittem,hogy a szülinapomra valami olyan ajándékot rendelt a párom, ami mondjuk túl nagy, nem tudja dugdosni, ezért hamarabb odaadja. Meghatódva kérdeztem,hogy ez mi. Nem szólt semmit, csak ránézett a szívre. Akkor vettem észre a közepén a dobozt. Imádkoztam,hogy ne fülbevaló legyen!:)) Kibontottam és egy gyönyörű gyűrű volt benne. Ő meg annyira zavarban volt, hogy nem szólt semmit. Megkérdeztem,hogy ezt most magamnak húzzam fel?:) Na akkor valami olyat nyögött a drágám,hogy hozzám kellene jönni. De közben könnyes volt a szeme. Felhúzta a gyűrűt, sírtunk. Kb. 2 perc múlva mondta,hogy vegyem már le. Na gondoltam, jó rövid jegyesség volt. Akkor letérdelt és egy szép mondattal ismét megkérte a kezem!:)) Életem egyik legszebb éjszakája volt.

Pedig még szegénynek galibát is okoztam, mert amikor tesómmal elmentem a kávézóba véletlenül elvittem magammal a kocsikulcsot. De a mécsesek, meg szirmok abban voltak bezárva!:) Szegény férjem felhívott, és kitalált valamit,hogy szaladjak már haza a kulccsal, mert el kell mennie valahova. Persze kiállt a garázsból, hogy lássam, aztán tett egy kört a szomszéd utcában, és hazament!:)

o9:o7.........de jó:)

legyetek nagyon nagyon boldogok és a Többiek is!!!!!!!:)

Én még "várom" az eljegyzést...állítólag eldöntötte a párom a hol-t és a mikor-t...:D de szerintem jövőre:P

Még nyáron nagyon összevesztem vele is, meg a családommal is, sok volt már mindenből, egyszerre szakadt rám minden. Együtt éltünk a párommal, de nem nagyon beszélgettünk, akkor először kaptunk ilyen csúnyán össze. Már augusztus volt, mikor beültetett a kocsiba, elvitt Pestre, ahol felszálltunk egy gépre, elrepültünk Franciaországba.

Két hétre foglalta le a szállást, az egész nagyon pihentető, és jó volt, csakhogy még ott sem beszéltünk. Mindketten kiálltunk a saját igazunk mellett. Minden délután lementünk a partra napozni, fürdeni.

Az utolsó előtti nap is lementünk, de akkor csak a part mentén sétálgattunk, fogtuk egymás kezét, néztük a naplementét. És hosszú idő óta először igazi beszélgetést kezdeményezett, nem azt a "hová tetted a fogkefémet" stílusút.

Igazából mesélt, nem is beszélgetett, szó szerint emlékszem mindenre, amit mondott: Soha egyetlen olyan kapcsolatom sem volt, amiben a viták után kitartottam a lány mellett. Mindig is hittem abban, hogy a hűség nem egyenlő a vaksággal. Szerettem a könnyebb utat választani, mindig megéreztem mikor kell kilépni. Tudod, itt, nálunk is érzek valamit - itt elhallgatott, esküszöm, akkor még a szívem is megállt, életem egyik leghosszabb két másodperce volt.

Folytatta.

Valami olyat, amit eddig még soha. Mindig megéreztem, hogyha egy kapcsolat a végét járja, de most, most minden pillanatban, mikor megállok, hogy körülnézzek, azt látom, hogy megéri küzdeni, mert szeretlek, mindennél jobban szeretlek téged, szerelmes vagyok beléd. Már nem látom a többi lányt, már nem akarom látni, mert számomra te vagy a legjobb, az egyetlen. Lennél egy életen át az egytelen? - Itt húzta elő a gyűrűt. Gondoltam, ha már ő ilyen szép monológgal rukkolt elő, én is mondok néhány szót:

Eleinte gyűlöltelek, azért amit a szívemmel tettél, utáltalak, mert hagytam neked, hogy lerombold a falat, ami távol tartott mindent. Aztán valahol megfordult az egész, és elkezdtelek szeretni azért, amiért megvédsz, amiért boldoggá teszel. Azért, hogy szeretsz, hogy engeded, hogy higgyek az álmaimba, hogy hagyod, hogy álmaim lehessenek. Igen, szeretnék egy életen át veled álmodni.

Soha ennél boldogabb még nem voltam, soha ennél jobban még nem szerettem.