Nem gondolt még az eljegyzésre?

A barátod reakciója hagy némi kivetnivalót szerintem.

A nem tudom nekem rosszul esne. Szerintem erre az lett volna a válasz, hogy természetesen, csak előtte szeretném anyagilag egyenesbe jönni.

Ha tényleg az anyagiak akadályozzák.

28!

és akkor rögtön kötelező nösülni vagy hogy gondolod mire házasodna, vállalna gyereket ha nincs semmilye.

Szerintem pedig nem letámadta, hanem feltett neki egy tök normális kérdést! Gondolom nem affektálós hangnemben, hisztisen kérdezte a kérdező, hogy "Ugyan, mikor veszel már el??" hanem, felhozta szóba, és rákérdezett, hogy tervez e ilyesmit a jövőben.

nem értem miért kéne, hogy ez a téma tabu legyen a párok közt. A férjem anno, nekem elmondta, h neki fontos a házasság. Én is elmondtam, h nekem is az.

Ő pedig 2 év után megkérte a kezem, és hozzátette, hogy már mikor 3 hónapja együtt voltunk, akkor tudta, hogy én vagyok az igazi, csak félt, hogy ha ilyesmit mond akkor nekem, esetleg kiakadok, vagy megijedek.

Szerintem nincs abban semmi rossz, ha letisztázzátok, h kinek mit jelent a házasság, egyáltalán van e ilyen szándéka. :) Én nem kérdeztem a férjemtől, h mikor akarja megkérni a kezem. Teljesen váratlanul ért, de ha már mondjuk 4-5 éve lettünk volna így együtt, akkor lehet felhoztam volna a dolgot.

23/L

Tényleg jogos volt a kérdésed,hisz 2 év után az ember nem lebeghet csak úgy a semmiben,jó tudni,hogy vannak-e közös komoly terveitek.

De őt is meg tudom érteni.Elég nagy a társadalom nyomása,nem csak a nőkön,de a férfiakon is.A nők mindig megkapják,hogy ki fogsz futni az időből,30 fölött már ásd el magad,ha addig se férj,se gyerek.

A férfiaktól pedig elvárják,hogy megteremtsék a szükséges feltételeket a családalapításhoz. Ha egy férfinak nincs munkája vagy csak alkalmi,az hamar megkapja,hogy léhűtő.Ha a szüleinél lakik,akkor még durvább a helyzet,ha nincs annyi pénze,hogy saját magát eltartsa,akkor pedig végleg leírhatja magát.Szerintem neki most ez az első,hogy megbecsült és komoly férfi lehessen,akinek lehet már családja.Jelenleg a semmire várná azt,hogy igent mondj neki.Ez egy nőnek nem feltétlenül gond,hisz ma már egy nőtől is elvárható,hogy egyedül is képes legyen az önálló életre anyagilag is,de a férfiak ölni tudnának az elismerésért,főleg,ha azt a párjuktól kapják.

Eljegyzést,esküvőt és gyereket pedig úgy szeretne,hogy már ne azt kelljen mondania,hogy "anyu,adj 10 ezret pelenkára".Teljesen érthető,hogy most még nem az eljegyzést köti le minden gondolatát,hisz a házépítést sem azzal kezdjük,hogy megvesszük a tapétát.

Na! Nem olvastam végig a válaszokat, de itt az enyém.

Rátelepszel, tényleg. Mi 3 évig együtt éltünk, mikor azt mondta, hogy elmegy, mert mást szeret. Mindketten hibáztunk, veszekedtünk emiatt, de abban egyetértettünk, hogy jó volt, hogy az édesanyja erőszakoskodása ellenére sem jegyzett el. Én sem akartam.

Unokatesómék 7!!! év után házasodtak össze, A SEMMIRE!

Egy két éves kapcsolat nem érett még egy ilyen lépésre.

Aki meg fél év után jegyzi el a másikat és még el is veszi az nem normális. Egy házasság nem annyiból áll, hogy Tóthné leszek és de jó nekem...

Az Internet a nagy bölcseletek (és az általánosítások) tárháza. :D

Rövid házasság nem boldog? Bullshit. Szüleim futólag ismerték egymást, összejöttek, 4 hónapra lagzi. Vidékiek vagyunk, más időszak volt, de az maradt hogy felnőttek voltak (nem csak papíron hanem lélekben is urambocsá), tudták mit vállalnak. Nem mézesmáz a mai napig sem, de jó szülők, szeretnek minket és egymást, kitartanak egymással jóban-rosszban. (Ja bocsánat, ma persze ezek közül egyik sem divat...)

Én és párom szintén 23L és 28F (fél éves kapcs.), annyi különbséggel hogy most költözünk majd össze, és igen, ő már pedzegette az eljegyzést, nem egyszer, indokolatlanul vörös rózsát hoz, gyerekvállalásról is beszéltünk már (kitoltuk a jövőre :P).

Rámtelepszik? Nem hiszem.

Hanem urambocsá' azt képviseli, amit édesapám is anno: nem a Pán Péter szindrómát ami annyi nagyfiúban megvan, hanem a célokat, az elhatározást. Persze ehhez partner kell - két nem megfelelő egyén csak ellébecol egymás mellett.

A kérdéshez viszont: neki kéne felhozni, de gondolom a Kérdező is óvatosan kérdezett rá. 28 évesen sok kívánnivalót hagy ez a válasz. Én a helyedben figyelnék, felhozza-e magától ezt a témát a közeljövőben, vagy tesz-e olyat, amitől "komolyabbra" fordul a kapcsolatotok, amivel jelzi, hogy fontos vagy - ha nem, legalább tudod a szándékát, és ez alapján mérlegelhetsz.

Én annak vagyok a híve, hogy már a kapcsolat elején, az órákon át tartó beszélgetések időszakában kell ezeket megbeszélni. Nem azt, hogy na akkor 2 év múlva esküszünk, hanem, hogy Mit is akarunk az Élettől.

Ha a nő elhatározta, hogy ha összejönne 27 évesen szülni szeretne, de a férfi még azt sem tudja biztosan akar-e családot, akkor minek együtt lenni évekig?

Ezt sosem értettem.

Az megint más, amikor tiniszerelem meg első szerelem. Annak mások a prioritásai-céljai. De huszonévesen azért legyen már egy jövőkép...

23N