El fog jegyezni, de elrontottam a dolgokat. Mi tegyek?

én ugyanígy voltam, mint te, már 3 éve együtt éltünk éltünk, és nem történt semmi. Mondogattam, de nem erőszakosan, aztán egyszer észrevettem, hogy ő többet beszélt róla, mint én. Pedig direkt megkértem, hogy ne beszéljünk többet róla, mert nem szeretném kierőszakolni. Nem bánta, a férjem is azt mondta, amit a párod, hogy nem miattam kér meg, ha megkér. Így is történt, majd egy év telt el az eljegyzésig, és ő is sírt, amikor igent mondtam. Ha csak kényszerből tette volna, nem hatódott volna meg. Hidd el, ha nem akar megkérni, te lehetsz bármilyen erőszakos :) nyugi :)

No,hát asszem én vagyok a te embered.Ugyanezt csináltam csak én 5 év eltelte után.Sztem lehet azt érezni,hogy mit engedhetsz meg magadnak egy kapcsolatban.Az én párom határozott jellem az életben,de a nőcis kérdésekben,hogy is mondjam,nem vmi romantikus.Nekem kell vezetnem.Volt olyan,hogy hazaértem,sokat hallottam arról,hogy a vendégeim közül vkit eljegyeztek(kozmetikus vagyok)és mire hazaértem csak duzzogtam.Kérdezte mi baj van,mondtam semmi.Na erre egyszer olvastam,hogy honnan a búbánatból tudja meg szerencsétlen,hogy mi bajom van,ha nem mondom el neki.Aztán előrukkoltam vele.Mondta,hogy igazából elkényelmesedett 3 éve élünk együtt,van kutyánk,elvolt így,és nem jutott eszébe még,de így hogy mondom,tetszik neki az ötlet.Az ő kollegái még fiatalok,nemigen látta a példát,hogy illene már.Aztán elteltek hetek,hónapok,és semmi.Én is akaratos vagyok,felhoztam megint,de már nem szépen,hogy mi az hogy nem történt még semmi,biztos nem is akarja,és mondja meg,ha egyáltalán nem akar elvenni, beszéljük meg,mert akkor nincs értelme együtt lennünk még évekig,hogy majd később adja be a kulcsot amikor már kifutok a korból(mert ugye még 30 év alatt szeretnék szülni is),blah,blah.Persze jött az,hogy nyugi,majd lesz.Aztán másnap engem mintha kicseréltek volna,közöltem,hogy nem akarok eljegyzést,mert nem akarom azt,hogy azért legyen,mert én akartam,erre mondta nekem,hogy higgyjem el,ha nem akarná,akkor nem bírnám rávenni,ha egyszer ő eljegyez,akkor azt azért teszi,mert ő el akar jegyezni,pofázhatnék én heteket is,ha ő nem akarná,akkor nem lenne semmi.(Persze örültem volna neki,ha rá egy hétre megkér,mert akkor tényleg azt hittem volna,hogy na azért,mert ő akarja),na de megint nem történt semmi hónapokig.Aztán elég volt elmennem egy ékszerbolt előtt,és nem bírtam megállni megjegyzés nélkül.Azóta jobbnak láttam leülni vele megbeszélni,mert éreztem,hogy őrlöm magam belülről,és ez rá fog menni a kapcsolatunkra,mert félek,hogy bebeszélem saját magamnak,hogy biztos nem sezret hozzá eléggé(ugyanis a gyakorin ilyeneket is olvastam).Elmondtam,neki,h hülye voltam,és bocsásson meg,de ilyen a természetem,meg egyébként is mostmár 6 éve leszünk együtt,tényleg jól esett volna,ha már nemcsak a bnője vagyok,meg tudtommal ő is szeretne egyszer megnősülni,szóval bocsánat minden erőszakoskodásért,de már abba őrülök bele,hogy hiteget,és mégsem történik semmi,míg másokat vígan eljegyeznek 2-3 év után,ezt értse meg,hogy nekem nőként ezt megélni nagyon lehúzó érzés volt,de az sem jobb érzés számomra,hogy kiharcolom.Ugyanakkor azt is megértem,hogy ő miért állt így hozzá,nem sürgetni akartam,csak ismerem őt,és tudom,hogy őt mindenben nógatni kell.Összeköltözés,nyaralás,aztán érdekes,mindnek örült utólag,csak meglépni lépte meg nehezen.Azt mondta,hogy ez így van,és ő is sajnálja,hogy ő ilyen muja ezekhez a dolgokhoz,és tényleg ha én nem lennék ilyen,akkor lemaradt volna egy sor jó dologról az életben.Most jelen pillanatban pedikűrre szeretném nyaralás előtt rávenni,mert a bnőm pedis,és jön hozzám nyaralás előtt.Párom nagyon piperkőc,de erre egy éve nem tom rávenni,talán majd most,már a múltkor mondta,hogy talán.Ha végre átesik rajta,tuti megköszöni,mert olyan jó volt,szal mindennel ezt játszuk le.NEm gondoltam,hogy a lánykérésünkkel is ezt a cécót kell lejátszani,de egyszerűen vannak ilyen pasik.Én ezt elfogadtam,tudom,hogy ettől függetlenül szeret.Szóval kedves kérdező,vannak ezek a pasik,akiket ilyen témákban vezetni kell,amik számunkra kevésbé romantikusak.Én ezen már ezért nem akadok fent,mert 6 éve leszünk hamarosan együtt,sikerült már megszoknom őt ilyennek.És a mi lánykérésünk ettől lesz a miénk.Az hogy mikor lesz,azt nem tudom,de az esküvőnket igen,mert témázunk róla,ugyanis végre az ő köreiből is elkezdtek férjhez menni/nősülni a kollegák,ráadásul a húgáék is benyögték,hogy eljegyzés lesz(pedig ők jóval! kevesebb ideje vannak együtt mint mi,és ráadásul velem korabeli).Ma is azzal jött haza,hogy hány fős lesz a kolegája esküvője.Úgyhogy kedves kérdező,vannak olyan pasik,akik maguktól kezdik azt érezni,és álomlánykérést tereznek,meg minden megy a természet rendjén.De vannak a mi pasijaink,akiket vezetni kell,és nincs ezzel semmi gond,csak ilyet nem gyakran hallasz.Mindig csak arról beszélnek,hogy megkérték a kezem...De az előzmányeket nem tudhatod.Én is ezidáig azt hittem csak én voltam ilyen hülye,hogy megdumáltam ezt a témát párommal,erre megláttam a kérdésed...Hányan lehetünk még ugyanebben a cipőben?Csak sokan nem beszélnek róla...Szóval nyugi.Ő szeret,és ne basztasd most már,örülj majd neki,ne tegyél majdnem oda illő megjegyzéseket(pl,biztos,hogy te is így akarod:mert azzal végleg elronthatsz mindent.Ráállítottad a témára,oké...de ne tedd tönkre,mert lehet te vetetted fel neki a témát,ettől ez még neki nagy lépés.Ő nemcsak átad neked egy gyűrűt...Őnáluk ez annál sokkal nagyobb dolog,nem véletlen,hogy az a pasi aki tudja,hogy párja igent fog mondani,még az is izgul.Szóval ne rontsd el neki,ne maceráld.

Ja,egyik ismerősöm nekem azt mondta,hogy ő sosem hozta volna fel ezt a témát a párjának,őt egyébkémt egy év múltán eljefyezték,há' ja,gondoltanm egy évig én sem pattognék,de 5 év után megnéztem volna ha addig nem történik semmi.Plusz egyik bnőm nekem is mindig azt adta be,hogy ő sosem zargatja ezzel a témával a csávóját,aztán egyszer illuminált állapotában azért mégiscsak kiderült,hogy fel-fel hozta a témát egy-egy esküvő után,de már nem szép hangon.Hát,tudjuk,hogy ha kell vmi egy nőnek,akkor azt szóvá tesszük,vagy így,vagy úgy... :)Szted az mivel különb,írták itt a gyakorin,hogy volt akit nem jegyeztek el,és elhagyta a párját...Szóval sztem neked nem kell szégyenkezned.

Hát figyi,sztem mostantól ne mondogasd neki.Én is úgy döntöttem,hogy nem rágom tovább a fülét.Úgy értem,ha bármi van,elmegyünk egy ékszerbolt mellett,vagy bármi hasonló,akkor nyelek egyet.Eléggé a tudatára adtuk már a dolgokat,innentől kezdve az ő döntésük.Te is elmondtad a párodnak,hogy mégsem akarod,mert kiharcoltad,blah-blah,kész,pont.Ezek után ha megkér,akkor az az ő döntése.Hidd el,a szabadságukkal tényleg nem mi rendelkezünk.Ha ők meg akarják kérni a mi kezünket,akkor azt megteszik önszántukból,mi nem tudunk erre hatással lenni,úgyhogy nyugodj meg.Nincs elrontva még semmi,Karácsonyig van 4 hónap,ha addig csendben maradsz e témában,akkor tényleg azt fogja ő is érezni,hogy ő kért meg. :)

En is!