Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Átvertek az eljegyzéssel - te hogy reagálnál erre?
Volt pár napja egy kérdésem. Dióhéjban: az évfordulónk (2 évesek lettünk párommal) környékén anyám kikotyogta, hogy neki nemrég azt mondta párom, karácsonyra tervezzük az eljegyzést. Ez engem nagyon bántott, mert azt hittem, párom azért akarja ezt, mert sokat nyaggattam vele korábban, furcsának éreztem, hogy ezt épp anyámmal közli és így. Nem rá vallt a dolog, de ezt annak tudtam be, hogy hirtelen ötletből, hogy ne nyaggassam többé, inkább eljegyez, ha annyira akarom.
Ma valami belső késztetés hatására elmondtam a páromnak, tudok a tervéről és nem szeretném, ha úgy jegyezne el, hogy nem akarja. (Napok óta ezen rágódom) Erre nézett rám értetlenül. Elmondtam, mit tudok. Eleinte azt hittem, próbálja tagadni, de tényleg őszintén fogalma sem volt, miről beszélek. Észérveket is mondott: "komolyan azt hiszed, ha ezt tervezném, pont anyáddal beszélném meg, és csak egy szál cigi mellett?" "te lennél az első, aki tudnál róla, nem ők!" Szóval lényeg a lényeg, nem a párom hazudik. Mielőtt valaki azt írná: valamit félreérthetett anyám: Párom szerint sem a karácsony, sem az eljegyzés nem hangzott el anyám és közte, nemhogy a kettő egy ilyen összefüggésben. Akárhogy gondolkodik, nem tud rájönni, mi a fészkes fenét hallott volna így félre? (ami kizárt, mert anyám nekem egész sztorit adott le, nincs az a nagyothalló ember, aki ennyit félreértsen)
Szóval most ott tartok, hogy zokogok, mint a marha, részben áldom az eszemet, hogy kiborítottam a bilit (mert milyen lett volna karácsonykor koppanni?), másrészt meg értetlenkedek, mire volt ez jó anyámnak? Mit ér egy ilyen hazugsággal? Fájdalmat akart okozni nekem? Vagy valami agybaja lehet, hogy megálmodott jelenetet igaznak hisz? Ti mit tudtok erre mondani?
Egyébként vele még nem beszéltünk erről.
válasza: válasza:Szerintem ezt az egeszet nagyon tulreagalod. Jo nem azt mondom, hogy en jot nevettem volna egy ilyen dolgon, de kb annyira bantana, mint mondjuk egy rossz vicc. Lehet, hogy az is. Teljesen felesleges azon gondolkodni, hogy ki hazudik, a lenyeg, hogy kiderult az igazsag.
Egyebkent pedig teljesen ijeszto lehet a parodnak ez az egesz cirkusz, meg ez a folyamatos eljegyzes tema. Hagyd mar azt a sracot, hogy maga dontse el, hogy felesegul akar-e venni es ha igen, akkor mikor! Ennyi tiszteletet megerdemel, ha mar ilyen balhekat szo nelkul eltur! Egyebkent is, szeret, veled tervezi az eletet! Ha amugyis egyutt akarjatok leelni az eleteteket, akkor mit szamit 1-2 ev, vagy egyaltalan a gyuru? Szerintem boven eleg akkor hazasodni, amikor mar gyereket terveztek, es ezt ugy mondom, hogy hazassagparti vagyok!
Erted, en nem csinalom ezt mint te, pedig a legjobb baratnom mar reg ferjhez ment es lassan fel eves a kislanya! Ez nem verseny! Orulj annak, hogy egyutt vagytok, minden napnak es ugy altalaban keruld a felesleges dramat, mert az egy kapcsolatnak sem tesz jot! Jusson eszedbe ilyenkor, hogy egy olyan embernek rovidited az eletet a felesleges stresszel, akit szeretsz elvileg! Ugyis vannak minden kapcsolatban vitak es nezetelteresek, de feleslegesen ne gyartsal mar!
21: Ki beszélt arról, hogy én bármikor is könyörögtem neki? Ennyire azért nem vagyok szánalmas, könyörgöm! Ha ilyen lennék, szerinted evett volna a fene, mikor azt hittem, kényszerből jegyez el? Frászt, örültem volna a fejemnek. De nem vagyok ilyen.
Egyesek itt fogalomzavarban vannak... Mikor én korábban "nyaggattam" a témával, az nem azt jelentette, hogy konkrétan megkérdeztem, mikor jegyez el, még körül sem írtam hasonlót.
Hanem pl. említettem, hogy milyen már, hogy xy-t fél év után eljegyzik. Vagy elmondtam, hogy most hallom, hogy az unokatesóm férjhez ment. Nyilván ilyesmi szándékkal mondtam, de pusztán azért, hogy tudassam: én is vágyom rá. De nem volt könyörgés, hogy légyszi, jegyezz már el. El is süllyedtem volna szégyenemben!
Ha néha rám jött a durca, pl. mikor olyan ribanc csajt eljegyez a pasija fél év után, aki több f*szt fogott, mint kilincset, kicsit eldurran az agyam. Hiába tudom, hogy az ilyenek úgysem jutnak házasságig. Úgy érzem, a könyezetem semmire nem tartja a kapcsolatomat, csak mert mi nem vagyunk eljegyezve.
Anyámmal ma is beszéltem, már beismerte, talán csak annyira akarta, hogy párom ilyesmit mondjon neki, hogy a képzelgését hitte valósnak. Megmondtam neki, akkor ne is álmodozzon ilyenről, mert nem fog megtörténni a közeljövőben, mert párom nem érzi magát készen, noha hamarosan 30. Ez van.
válasza: válasza: válasza:Annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy az előző kérdésénél a kérdezőnek írt egy hölgy, aki nagyon jól átlátta a dolgot.
Hozzáteszem, én se beszéltem sose a párommal az eljegyzésről,pedig 2,5 éve vagyunk együtt, s az unokatesóméknál 1 év után eljegyzés volt. Van amikor eszembe volt, de nem foglalkoztam eddig vele.
Szóval a fent említett hölgy taglalta, hogy vannak olyan férfiak, akiket rá kell vezetni mindenre, mert maguktól túl kényelmesek. Egy jó kapcsolatban meg talán el is kényelmesednek, hisz minden megvan, s nem jut maguktól eszükbe se házasság, se gyerek. Ők általában határozatlanok mindenben, s a nőtől várják el az irányítást.Még az érzelmeket sem mutatják ki, nem mondják a nőnek, hogy szeretik őt.
"miért ennyire fontos téma ez az eljegyzésesdi? és miért kell ennyire felfújni?"
Nem fújtam volna fel, ha nem jön anyám a téveszméivel. Tartotta volna meg magának, mi meg ellettünk volna, ahogy eddig. De nekem ez most nagyon fájt. Örülök, ha más elvan ez nélkül, nekem az életemben az utóbbi időben egyik csapás jött a másik után, betegségem, elvesztettem számomra fontos személyeket, elbuktam egy jó munkahelyet, a családomban súlyos gondok vannak. Úgy éreztem, végre jön a jó szériám. Talán ezért is visel meg ennyire, hogy megint csak egy pofont kaptam.
Párom kitartott mellettem mindig, kísért vizsgálatokra, mindenhova, lehet, hogy az új és jobb élet reményét láttam egy leendő gyűrűben. Ezért fáj annyira, hogy csak anyám kavarása volt.
válasza:Kicsit higgadj le!
Mi két és fél éve vagyunk együtt! Többször beszélgettünk párommal az eljegyzés esküvő ttémáról! 1x anyukája hozta fel a témát az idő során,1x az én szüleim,1x mostoha anyja... Mindig én szólaltam fel,hogy nem szeretnék esküvőt,de egy eljegyzést igen! Aztán 1x beszélgettem párommal,hogy ő szeretne-e esküvőt! Elmondása szerint megvan nélküle,nem ragaszkodik hozzá,ha én nem szzeretném,akkor ő sem! Mondtam neki,hogy gyűrűt szeretnék majd nagyon,egy kis eljegyzést csak mi ketten,aztán együtt elmegyünk megmutatni szülőknek,rokonoknak! Azt mondta azt ő is szeretne mindenféleképpen! Erre csak azt válaszoltam,hogy oké,ha úgy gondolja itt az ideje,akkor lesz gyűrű,innentől rajta áll... :) Azóta szóba sem jött,tudja mit szeretnék,ha úgy gondolja,majd lesz! Ha úgy érzi 5 év múlva jön el az ideje,akkor 5 év múlva lesz! Anélkül is feltétel nélkül szeretem,nem ezen múlik a boldogságunk! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!