Miért akarja ezt sok nő? Ti hogy vélekedtek erről?

Többször volt ez már téma, mindig vannak érvek és ellenérvek.

Mi azért házasodtunk össze, mert ezt egyrészt szép megpecsételésének éreztük a kapcsolatunknak, másrészt így hivatalosan is egymás hozzátartozói lettünk, nemcsak érzelmileg, jogi, társadalmi, vagyoni közösséget vállaltunk. Ez így együttesen hozta nálunk ezt a döntést.

Természetesen vannak párok, akik a kapcsolat más formáit részesítik előnyben, sok komolyan házasságellenes nőt is ismerek.

... Vagy konkrétan a bulira célzol? Ezt is egyénfüggő. Vannak, akik ezt egy annyira meghitt alkalomnak gondolják, hogy úgy érzik, csak kettőjükre tartozik, vannak, akik szeretnék megosztani, együtt ünnepelni a rokonokkal, barátokkal. Utóbbiak általában azok, akik amúgy is szeretnek társaságban szórakozni, ünnepelni. Szerintem egyik sem rosszabb, mint a másik, kinek-kinek érzése szerint.

2-es voltam.

Én pl nem akartam valakinek a 20. élettársa lenni.

A férjem 1 hónap után kért meg. 24 voltam, ő 21. Másfél évvel később házasodtunk.

Kicsi esküvőnk volt 15 fős (család + barátok), csak polgári. + egyszerű ebéd, ahol mindenki azt rendelt amit akart, 100 ezer forint alatt megúsztuk.

Nem is akartunk többet költeni rá mert azt már pénzkidobásnak tartottam én is meg a férjem is. Szaloncukor ruhám sem volt mert a hányinger kerülget az olyanoktól...meg a 100 fős lagziktól...

Nászúton nem voltunk. Nem tartottuk fontosnak. Az volt a fontos, hogy szeretjük egymást, össze akartunk házasodni, kaptam egy plusz vezetéknevet, és feleség vagyok.

Nem szerető, nem barátnő, nem valakinek a csaja, hanem feleség. Nagyon más érzés:)

De mindenki úgy él a kapcsolatában ahogy szeretne. Te meg még sokan feleslegesnek tartjátok az ilyesmit, mások nem. Ennyi.

27/N

"Összeházasodnak és utána meg elválnak"

Na ilyen hozzáállással tényleg nem kell házasodni:)

Ha nem a bulin fog múlni akkor nem kell bulit tartani... nekünk se volt buli.

Ha pedig végleg együtt marad egy pár akkor miért is ne lehetne házasságban?

Miért fáj ez neked?

27/N

Szerintem sem ezen múlik, de valakinek a házasságkötés érzelmi/lelki többletet ad, más "dimenzióba" emeli a kapcsolatot. Ezt nem kell neked sem megérteni, sem elfogadni, egyszerűen csak nem vagyunk egyformák.

A lényeg, hogy összeillő emberek találkozzanak :)

Nálunk nem volt nagy felhajtás, összesen 10-en voltunk, itthon ünnepeltünk a szűk családdal és barátokkal (húslevessel és házi süteménnyel).

4 éve élünk lassan nagyon boldogan együtt a férjemmel, jó pár dolgot átéltünk már (sajnos?), vagyis egyértelműen nem a házasságkötéstől vártuk a "nagy csodát".

De egyszerűen elmondhatatlan az a boldogság, az a meghitt "teljesen-egyekké-váltunk" érzés, amit az esküvőnk óta érzünk. Főleg a templomi szertartás lesz életre szóló élmény, hála a lelkészünknek, annyira személyes és szívhez szóló volt a prédikációja (miután a jegyesoktatásokon is nagyon mély, tartalmas beszélgetéseket folytattunk).

Szerintem egész egyszerűen nem kell átesni a ló egyik oldalára sem. Ha egy párnak a nagyobb felhajtás, a "buli", az ilyen-olyan dolgok is hozzátartoznak a boldogságukhoz, hát nagy dolog, a lényeg ekkor is azon van, hogy mélyen, belül akarják-e a házasságot, tényleg szívvel-lélekkel elkötelezettek-e egymás és az esküjük/fogadalomtételük iránt.

Enélkül az egésznek nincs értelme, akkor sem, ha ketten, két tanúval, paplanba csavarva álltak az oltár elé, és akkor sem, ha 500 rokont hívtak meg, és 2 milliós volt a ruha stb. A külsőség semmilyen irányban sem fontos.