Az eljegyzésünk óta megszűnt a romantika, a gyengédség, odafigyelés. Miért?

Mielőtt megkérte a kezem, miatta hagytam abba a zenélés, ami gyerekkori álmom volt. De nagyon sokat veszekedtünk miatta, így inkább abbahagytam. Viszont ennek ellenére, nagyon sokszor volt kedves is, figyelmes, sokszor lepett meg apróságokkal, gyengéd volt velem..

Az eljegyzésünk után z első fura dolog az volt, hogy nem kaptam tőle semmit karácsonyra. Egy tábla csokit sem. Aztán sok apróságba belekötött, mindenért én voltam a hibás mindig. Aztán kikerült külföldre dolgozni, így egy évig most távkapcsolatban vagyunk, de csak olyan szinten, hogy kéthetente azért hazajön 5 napra. Viszont most még rosszabb, mint ez előtt. Ha itthon van, csak fekszik a tv előtt, ha meg menni szeretnék valahová közösen, akkor közli, hogy vegyem már figyelembe azt, hogy neki ez az 5 nap a hétvégéje, és ő csak pihenni akar.. Vagy az autójával foglalkozni. Ha meg épp kint van, akkor is folyamatosan bunkózik velem, vagy hanyagol, (meg van beszélve, hogy munka előtt vagy munka után van 2-3 szabad órája, akkor beszélgetünk, de sokszor van, hogy írok neki, és egy óra múlva ír vissza.. ). Ha felidegesítik a munkába, vagy akár a lakótársai, azt is rajtam tölti ki, és szerinte még mindig én vagyok a hibás ezért, mert nem gondolok bele, hogy neki 100x rosszabb ott, mint nekem itthon, és én állandóan csak hisztizek.. inkább maradjak csendbe, mert mindig csak elidegesítem..3 évig elhittem, hogy lehetséges, hogy tényleg én vagyok a hisztis, de lassan kezdek rájönni, hogy egyáltalán nem, egyszerűen csak ő akarta ezt elhitetni velem, hogy rám kenje a saját hibáit.

Miért csinálja ezt? Nem vagyok lábtörlő, sem k_rva, hogy "maradj inkább csendben" stílust kapjam. Ha én szervezek programot, az mindig rossz, de ő nem csinál, ha megkérem, hogy legyen már a kapcsolatunkban újra egy kis gyengédség, simogatás, masszirozás, akkor persze megígéri, utána meg letagadja..

Azon gondolkodom, hogy egyszer odaadom a kezébe a gyűrűt amit adott, mert hiába kértem, eddig sem változott. Viszont onnan akkor nincs visszaút.

Miért kényelmesedett el ennyire? Miért nem érzi azt, hogy elveszíthet? Ez így nagyon rossz...