Mi a helyzet ha a párod meggondolja magát az évek során?

Lelépnék.

Szeretetét? Miről beszélsz? Se családot nem akar, sem semmit, csak lébecolni. Nincsenek tervei, csak tengetni az éveket.... Nekem ez nem fér bele.

Vagy a teljes életbe fásult bele, vagy csak a kapcsolatotokba. De teljesen mindegy, kiégett. Én lépnék.

Ha én akarnék gyereket, de ő nem, akkor nem maradnék vele. Még azt el lehetne fogadni, hogy nem akar megházasodni és nem akar háziállatot, meg esetleg a saját lakásba is bele lehet nyugodni, habár ezt nem nagyon tudnám feladni, mert nyugdíjas koromban nem akarom az albit fizetni, nem is lenne rá keretem. Jól fizető állást se akar, mert azért tenni kéne? Azért nem akar semmit, mert mindenért tenni kéne. Lusta lett. Céltalan.

Fájó szívvel, de elbúcsúznék.

akarja mindezt csak mással, de kényelmes lenne veled addig amig ezt a mást nem találja meg.

dobni kell.

Nekem volt ilyen párom, úgyhogy nem azt mondom, hogy szerintem mi van a tieddel, csak leírom, hogy én mit tapasztaltam.

A kapcsolatunk elején, a "hülyítési szakasz" történt: előadta a nagyívű terveit, mit hogyan kíván megvalósítani, hogyan akar előrehaladni az életben. Aztán ahogy telt az idő, egyre csak azt tapasztaltam, hogy mindent elbaltáz, nem ragadja meg lehetőségeket, mindig a könnyebb ellenállás irányába megy, nem hajlandó plusz munkát vállalni, befektetni sem időt, energiát, pénzt abba, hogy fejlődjön, fejlesszen, mondhatni: várta a sült galambot, közben panaszkodott. Mindenki hibás volt, az ország, a gazdaság, mert persze mindent rá lehet fogni ilyen külső tényezőkre, hogy neki miért rossz, miért nem halad előre. De ekkorra már láttam a saját szememmel azt is, hogy ő egy hajszálat nem tesz keresztbe a céljaiért. Gyereket persze akart, majd én eltartottam volna azt is, meg csináltam volna mindent körülötte...Lapát volt!