Miért a férfiak kiváltsága eldönteni, hogy mikor legyen eljegyzes?

Mihelyt megfordul a világ és a nő veszi el a férfit, azon nyomban a nő kiváltsága lesz. Egyébként is, megteheti ugyan úgy a nő is, hogy feltesz egy kérdést, amire kap egy három vagy négy betűs választ. Támpontnak azt mondanám, hogy nálam pl 2-4 év együttélés esetén bőven számíthat rá a lány, hogy megkérdezem. Volt akit megkérdeztem 3 év után és bár örült a kérdésnek, nemet mondott, korainak tartotta. Többször nem kérdeztem, visszavittem a gyűrűt is pár nappal később. Úgy vagyok vele, hogy házasság nélkül is el lehet lenni ugyan olyan jól, ez csak egy plusz. Ha megelégedik a sima kapcsolattal úgy is jó, viszont a kasszától való távozás után reklamációt már én sem fogadok el. Kicsit komolyabban kéne ezt a témát venni.

30/f

Kérdező: aki kihisztizi magának az eljegyzést meg az esküvőt, az egy rakás szánalom. Megbeszélni, vagy kivárni, ez van. Nem kell 7-8-10 évig evickálni a sehova sem tartó kapcsolatban, lehet szakítani is az illetővel. Persze az az ideális ha komolyan megbeszélitek már ismerkedéskor, hogy kinek mik az általános céljai, meg hogy kb. mikor képzeltétek el. Ez persze nem garancia, mert bármi közbejöhet, de közelíti az álláspontokat. Aztán ha nagyon nem kompatibilis az elképzelésetek, akkor még az elején le lehet lépni, amikor még nem fáj annyira.

De a hiszti nem kell, mondom ezt nőként.

Egész kérdésednek semmi értelme. 2 témát keversz. Egyik eljegyzés milyensége, másik pedig kapcsolatban lévő kommunikáció.

Egy normális pár mire eljut oda, rééégen tudják, mit akarnak, hogyan akarják azt.

Joga nincs. Semmiféle törvény vagy szabályozás nincs erről. Emberi kapcsolatokban, érzelmekben, stb, nincs jog, csak ésszerűség.

"igen ám, de ezt barátnőm honnan tudhatta volna?"

Hát mondjuk megbeszéli vele amint eszébe jut, mint egy ember. Mindkét fél, amint akar vmit, elmondja. Itt drága barátnőd hibázott... ha lehet egyáltalán ezt mondani.

Jaj ugyan már. Én még nem találkoztam olyan komoly kapcsolatban élő nővel, aki ne akart volna házasodni. Erre a férfinak kell megérni, és igenis, nekünk nőknek ezt ki kell várni.

Nyilván egészséges kapcsolat alapja a kommunikáció, és beszéltek róla, hogy egyszer majd, x éven belül tervezitek a házasságot, családalapítást. Azt pedig hogy ezen az x időn belül mikor lesz a lánykérés, igenis hagy döntse már el a férfi. Ennyi nekik is jár szerintem :)

Én nő létemre szégyellném magam, ha csak azért kért volna meg a párom, mert kierőszakoltam.

kérdező én teljesen egyetértek veled. 4 éves kapcsolatban, 1 év együttélés és egy közös gyerek után kérdeztem, hogy mi van akkor a házassággal (mait mindketten akartunk elméletben, már a kapcsolat elején megbeszéltük, mert a házasság nagyon fontos nekem). erre kiakadt, hogy ő nem is akar házasodni, nem tudja miből veszem ezt... amikor addig minden évben téma volt legalább 1x szóba került, de nem nyafogtam miatta, csak egyszer-kétszer beszéltünk róla, hogy mikor. az elején az volt a kifogás hogy túl kevés ideje vagyunk együtt, aztán az, hogy nem éltünk együtt. aztán becsúszott a baba és 100%ra azt hittem hogy na majd most gyorsan a születése előtt egy kis polgári esküvőt tartunk, semmi nagy flanc vagy ilyesmi, csak egy két vendég és egy éttermi vacsora. szóval még rengeteg pénzbe se került volna, de nem. amikor megszületett a gyerek, otthagyott, hogy neveljem egyedül, mert ő "most szabad akar lenni". szóval igen, szerintem a nőknek joguk van tudni, hogy mikor tervezi a férfi a lánykérést. nem reális elvárás, hogy évekig várjanak, akár a semmire.

23N

Senki nincs belekényszerítve semmibe, nemet is lehet mondani. Ha a másik ezt nem képes megemészteni, hogy korai, akkor így járt.

Az eljegyzésnek is, és a házasság témának is közös döntésnek kellene lennie, beszélgeti kellene róla általánosságban és konkrétabban is lehet, hogy ki mikor szeretné és hasonlók. Ettől a lánykérés még lehet meglapetés. Anno mi is beszéltünk róla, mégis meglepetés volt a lánykérés, mert hamar jött. Ettől függetlenül igent mondtam, mert már az elején éreztem, éreztük mindketten, hogy egymással akarjuk leélni az életünket, és ebben nagyon határozottak voltunk akkor is, és azóta is. Amúgy mi is 7 éve vagyunk együtt, 5,5 éve házasok.:) Soha az előtt senki iránt nem éreztem ezeket a dolgokat ilyen hamar és ilyen erősen, szóval biztos voltam abban az igenben. Mindketten készen álltunk rá. Picivel később pedig a körülményeink is megengedték, hogy összeházasodjunk.

Szerintem, és ez határozottan csak a saját véleményem, nem jogos egyáltalán, elvárni egy nőtől, akinek pl fontos a házasság, és nem akar élete végéig barát-barátnő kapcsolatban élni, sem 30 felett vagy 40 éves fejjel házasodni, hogy évekig várjon, sok esetben a nagy semmire, egy számára jövőtlen kapcsolatra, elpocsékolja a fiatal éveit egy olyan férfira aki már rég tudja magáról, hogy soha a büdös életben nem fogja elvenni, csak kényelmes a kapcsolat amíg meg nem találja az igazit, és ugye addig sem akar szex nélkül maradni.

Nem egy ismerősöm esett abba a hibába, hogy évekig vártak a nagy semmire. Persze idő közben mindegyik próbált informálódni, főleg azt a választ kapták, hogy legyenek türelmesek, majd eljön az ideje. Az ilyen hitegetés egyrészt undorító, másrészt amelyik nő ebbe belemegy, és hagyja magát, az is nagyon buta. Az ismerőseim közt volt 5-6 de még 9 éves kapcsolat is. Egyik sincs már a párjával, mindegyik lányt otthagyta a pasija egy másikért, akit 1-2-3 éven belül elvett. Mindegyik nő elmúlt 30, egyenlőre még egyik sem talált olyat a szakítása óta, aki komolyabb kapcsolatot akarna egy kis szexnél. Az egyetlen, aki úgymond beletörődött, hogy sosem veszi el a párja, ő sem boldog, mert ő maga amúgy nagyon szeretett volna házasságban élni. Sokat panaszkodik erről, hogy nem így, valaki csajaként képzelte az életét.