Szokás még megkérdezni a nő apjától hogy elveheti-e a férfi feleségül?

Van, ahol még van lánykérés, főleg vidéken.

Előírva nincs.

F.

Már nem annyira, de gesztusnak szép lehet, csak megfelelően tálalva. A lány se az apja, se a te tulajdonod, nehogy úgy érezze,később a párod, hogy "elbarteleztétek" mint egy kecskét, a hàta mőgött.

Modanám a leendő apósnak, hogy el fogom venni a lányát, kérem az áldásàt hozzá. Az egész csak szimbolikus.

Van, ahol igen, van, ahol nem.

Egy közeli barátunk megkérte apukától a lány kezét, régimódi család, tartják a hagyományokat.

Ha az én párom apámat kérdezte volna, akkor lehet, hogy apám igent, én tuti nemet mondok :D

Én úgy gondolom, hogy az ilyenhez pont semmi köze nincsen a családnak. De ettől függetlenül gesztusnak szép.

Azért az nagyon nem mindegy, hogy milyen a kapcsolata az apjával. Hogyha nem túl jó a viszony akkor valószínűleg a nő sem fog örülni neki, hogy megkérdezed az apját. Vagy egy olyan helyzetben ahol nem nagyon támogatják a kapcsolatot a szülők.

Az anyósom megözvegyült két pici gyerekkel. Egyik nagy ünnepen vacsora előtt felálltam az asztaltól és valami ilyesmit mondtam neki: "É. és én szeretjük egymást és úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. Szeretnénk, ha beleegyezését adná". A válasz kb. ez volt: "Szívesen beleegyezem, legyetek boldogok". Követte a gyűrűhúzás az ujjakra.

F.

Cseppet sem szemrehányásként, inkább információként (mert ne mindenki tudja, hogyan is zajlik egy leánykérés) írom, hogy ez az eljegyzés és az ezt megelőző pillanatok - a leánykérés - úgy zajlik, hogy már mindenki tud mindent. Ugyanez a helyzet a lakodalomnál, amikor a vőlegény násznagya kikéri a menyasszonyt a szülőktől. Az egész csak formalitás, hiszen már együtt van a násznép, cigánybanda, nászágy stb. Az apa pedig (az anya nevében is) beleegyezik abba, hogy a vőlegény elvigye magához a leányukat. Sokszor láttam ilyen alkalmakkor könnyező anyákat, de még menyasszonyokat is!

F.