Milyen volt az esküvőtök?

Lehet, hogy nem nekem kéne válaszolni, de gondoltam, hogy nem sok érkezett :) A covid miatt le kellett mondani, így csak öten voltunk, maszkban esküdtünk, gyűrűnk sem volt. A szüleim fizették volna a felét, így megkaptuk az "árát", mínusz a hely foglalója, ami nem járt vissza, mikor lemondtuk és az esküvői ruha, ami szintén elég drága volt. A nászút is elmaradt, de szerencsére azon nem buktunk semmit.

Leginkább gyors volt, mert reggel esküdtünk, utána mentünk dolgozni. Elkéstünk, ledöbbentettük az anyakönyvvezetőt, hogy nincs gyűrűnk és nem tudtam felvenni az esküvői ruhámat, mert a varrónő a covidra hivatkozva nem készült el vele. Szerencsére viszont a szekrényben találtam egy kosztümöt, amit még a férjem nem látott és elfelejtett átemelni a küszöbön, de este pótoltuk.

Áprilisban el kellett halasztanunk, így nyáron tartottuk. A legemlékezetesebb éppen ez.

A napunk gyönyörű volt és laza, szinte minden úgy alakult, ahogy szerettük volna.

Mi fizettük ketten a férjemmel. A ruhákra nem költöttünk vészesen sokat.

A bakik is megmaradtak.

Összességében az az érzés él nagyon erősen és szerintem fog is, amikor beléptünk a terembe és leültünk az asztalunkhoz. Végignéztünk a vendégeken és én teljesen elérzekenyülve mondtam a férjemnek, hogy úristen hányan szeretnek minket... (Pedig csak 70-en voltak. :)) Csodás érzés volt együtt ünnepelni a szeretteinkkel.

50 fő helyett 30an voltunk végül a vacsorán,de nagyon jó kis családias házibuli hangulat volt. Volt Dj és a ceremónia mester olyan bulit kerekített ki,mintha többen lettünk volna. Habár nem szeretjük férjemmel a feltűnősködést, mégis jó érzés volt,hogy ez a nap rólunk szólt,hiszen többet nem lesz ilyen. És nekem is az a legemlékezetesebb pillanat,amikor beléptünk a terembe a vacsora előtt fotozkodas után, szólt a zene,és mindenki nekünk tapsolt felállva. Gyorsan elrepült a nap,de sose éreztem még magam ilyen szépnek. Aznapra már elengedtem mindent,sodródtunk az árral. Örültünk,hogy túl vagyunk rajta, még ha kellemes emlékként is maradt meg az egész.

Ja mi fizettünk szinte mindent,kivéve a vacsorát,azt apukám fizette,nem mi kértük, ő ajánlotta fel.

Mi fizettük, nem hitelből. 65 fős volt a vacsora, előtte a templomba hívtunk többeket. Az anyakönyves témát előtte letudtuk 2 tanú + szülők körben. A ruhám egy éppcsak térd alá érő, egyszerű szabású darab volt, csipke derékpánttal, deréktól felfelé testhez simult, alatta körszoknyás. Nekem nagyon előnytelen a pánt nélküli, úgyhogy egy vékony pántja volt. Imádtam!

Élmény:

ömlött az eső egész nap, így teljesen át kellett variálni a hajam (eredetileg göndörített lett volna, de a sütögetést a hajam két csepp víztől is eldobja, szóval inkább egy kontyot választottunk. Előző éjszaka órákon át kerestem a tökéletes megoldást :D), egy hatalmas galamb reggel telibe sz.rta a patyolatra suvickolt kocsit, ahogy kiálltunk, szegény férjem majdnem idegrohamot kapott, és öltönyben nekiállt letakarítan szíve második választottjáról a galambganét. Én meg vinnyogtam a röhögéstől :D A virágos csaj, aki a csokrom csinálta volna, szinntén előző nap mondta vissza, mert nem talált fehér rózsát... Bőgtem, mint a zálogos csacsi, anyukám elment az első gazoshoz, szerzett egy rakás szép fehér rózsát, és csináltunk egy kis házi csokrocskát.

Egyébként szuper volt. Hála a jó égnek, nem jöttek el, akiket csak muszájból hívtunk, szóval nem volt felesleges nyáladzás.