20 évesen esküvő? (a kérdésed túl rövid bla bla bla)

Ha teljes a boldogság és úgy értik rátaláltak egymásban az igazira akkor meg lehet próbálni. Ezt nekik kell érezni. Én személy szerint nem házasodnék 20 évesen,szerintem nagyon korai. Még élvezzék az életet,házasság nélkül is lehetnek boldogok és ha rájönnek hogy mégis külön akarnak lenni akkor nem kell válniuk.

Ezt úgy mondom hogy nemrég lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak és a volt pasim fél éve megkérdezte hogy mit szólnék ha a ballagásomon megkérné a kezem..hát én elutasítottam (de nem emiatt szakítottunk).

18/L

Alapelvem legalább 3 év együtt lakás és élés!

A kor csak másodlagos ezután.

Ohh, hát természetesen te döntesz, de nem veszítesz semmit, ha vársz még vele néhány évet. Szóval az (ellen)érveim:)

1. Házasság csak akkor, mikor már mindkét fél személyisége kialakult. Nyilván életünk végéig formálódik a személyiségünk, de 23-25 éves korra már legalább nagyjából megismeri a saját céljait, igényeit és úgy általában önmagát az ember. Ehhez sokféle helyzeten keresztül kell menni, sok problémát megoldani, sokféle embert megismerni, stb.

2. Együttélés nélkül semmiképp! 1-2 év mindenképp! És senki ne gondolja, hogy majd esküvő után másképp lesz, megkomolyodik a partner.. ahhoz az emberhez menj hozzá, akit ismersz, és ne ahhoz, akivé formálni szeretnéd!

3. 20 évesen nagy valószínűséggel még nem nincs túl olyan év a hátatok mögött, mikor önállóan kellett volna megállnotok a lábatokon, munkából, szülő segítség nélkül, saját háztartással, számlákkal, munkahelyi gondokkal, anyagi válságokkal. Mert együtt élni a szülőknél nem függetlenség, nem önállóság.. Igazából szerintem addig házasodni is felesleges, ameddig nem képes a saját szükségleteit anyagilag finanszírozni az ember. Persze ha az a cél, hogy a két-három generáció megférjen békésen egy tető alatt, az is elfogadható, de nem ideális. Mindig bajok vannak ilyen esetben..

3. A házasság elhamarkodott döntés néhány munkában töltött év nélkül: a munka az, ami felnőtt korban a leginkább formálja a jellemet és célokat ad az embernek. (Nem csak karrierre gondolok, hanem pl. hol szeretne élni, hány gyermeket szeretne vállalni - ezek mind függnek a munkától is)

4. Az esetek igen elenyésző számában lesz egy félig gyerekkorban megismert személyből életre szóló társ. Ha ti lennétek a kivétel, akkor sem nyertek semmit vele, ha most esküdtök, ellenben veszíteni veszíthettek vele, ha rossz döntésnek bizonyul később..

Én az hiszem, ha ezeket a szempontokat figyelembe venné minden házasodás előtt álló pár, a válások száma negyedére csökkenne..

szerintem ez 2 dologtól függ azon kívül hogy szeretitek egymást:

1) éltetek-e együtt már legalább 1 évet, ez nagyon fontos

2) önállóak, "felnőttek" vagytok-e. értem ezt úgy, hogy dolgoztok, önmagatokat tartjátok el. mert aki a házassághoz elég érett, azt nem a szülei tartják el (az én kis ideális világomban legalábbis fura, ha közös kis fészket a zsebpénzetekből alakítjátok ki)

ha ez megvan akkor sok boldogságot! ha nincs, akkor kicsit elhamarkodottnak érezném, akkor sem lesztek elkésve ha később kerítetek erre sort. maga a kor nem annyira mérvadó.

21n