Mennyi egy feleség ára?

Azt mondom, ne vessük el a sulykot rögtön!!!

"Mi, magyarok eladnánk e...", ez itt a kérdés. Már manapság bizonyára nem, de 150 évvel ezelőtt ez hozzá tartozott a magyar kulturánkhoz. Csak gondoljunk arra, hogy még most is gyakori az a szólás, hogy a leány 18 éves korára ELADÓ sorba került, vagy a VŐLEGÉNY szó, ami a VEVŐ LEGÉNYből alakult. Tehát igen is adtak pénz a menyasszonyért és ez akkor nem is volt annyira szörnyű dolog.

A családok felnevelték a gyerekeket, és akinek fia volt, az az ifjú házasságkötése után kapott vele egy ingyen munkaerőt, aki a továbbiakban az ifjú férj családja, háza javára dolgozott és méghozzá nem is keveset.

Azok a házaspárok, akiknek "csak" lányuk született, kiházasítva őket, öreg korukra teljesen támasz nélkül maradtak, elfogyó fizikai erejük egyenes úton vezetett az elszegényedéshez. Ennek megakadályozása vagy enyhítése céljából alakult úgy az élet, hogy a leánykérés alkalmával megegyeztek a szülők, hogy mekkora összeggel kárpótolják a leányos házat.

Ez nem minden esetben pénz volt, akár termény, jószág, egyéb ingóság is lehetett.

A múltszázad közepére ez már csak szimbolikus cselekvéssé vált: az apa, ha elérkezettnek látta az időt, hogy fia megnősüljön, pénz nyomott a legény markába, hogy keressen magának menyasszonyt, a legény leánykéréskor ezt a pénzérmét nyomta a kiválasztottja markába. A hozomány átvitelekor is fizetett a vőlegény jelképes összeget a leány szüleinek, ennek nagysága sokszor okozott problémát.

Tehát a pénz a magyar kultúrában is jelen volt a menyasszony házasságkötése alkalmával, hiszen az elkövetkező hosszú évek alatt végzett munkájának értéke volt.