Akiknek mini esküvője volt, pl. kettesben, mesélne róla részletesen?

Nekünk idén májusban volt kéttanús esküvőnk.

1. Több oka is volt,hogy ezt a módját válasszuk. Az egyik hogy több éve együtt élünk már,és már nem az a lényeg hogy nagy legyen.A másik hogy a nagy lagzira szánt pénzt inkább másra költöttük.(elmentünk Mexicóba,és vettünk autót)

A harmadik,hogy egyikünk sem akart soha nagy lagzit..Értelmetlenek tartottuk azt,hogy évek óta egy rokon sem csöngetett ránk,vagy írt nekünk(pedig van internet) mégis a lagziba meg kéne hívni..Olyan álszent az egész.

2. Nem szerveztünk semmit.Egyik nap bementünk az önkormányzathoz,kértünk időpontot,majd elmentünk és összeházasodtunk.. Rendes tiszta ruhában jelentünk meg.Én egy kis kosztümben,ő egy világos nadrágban,és ingben jött el.Reggel az időpontra elmentünk.Bementünk a terembe ahol mi ketten ,a hölgy és 2 tanú volt.A hölgy röviden elmondta amit kell,és már házasok is lettünk.Nem tartott sokáig,és amúgy is jött a következő pár akik szintén 2 tanús esküvőt terveztek.Mi elmentünk egy étterembe,megebédeltünk,majd csak úgy elvoltunk.Később intéztem a papírokat,hogy minél előbb készen legyenek..

3. Az önkormányzatnál dolgozó 2 hölgyet kértünk tanúnak,akik el is jöttek. Mivel ez már a megbeszélésnél le volt tisztázva,így az esküvőre úgy mentünk,hogy nekik vettünk 1-2 bon-bont.

4.Nem volt semmi a család részéről.

Csak megemlítettük,hogy házasok vagyunk.Anyósom gratulált,és ő azt mondta,hogy jól tettük,hogy végre ennyi év után összeházasodtunk..A testvéreim tudták hogy nem lesz "lagzi"..

Az igazság az,hogy senkinek nincs ma már arra pénze hogy 10-20-50 ezreket kidobjon a lagzira,mert éppen meg van hívva..Mi nekünk nagyon jó volt így..Ugyanúgy élünk mint eddig,csak annyi különbséggel,hogy nem vertük sem magunkat,sem másokat adósságba..

Mi mindketten borzadtunk a nagy felhajtás gondolatától, plusz nem vagyunk olyan hűdeszoros kapcsolatban a családunkkal, plusz akkoriban még alig volt pénzünk, tehát ez tűnt mindkettőnk számára az egyetlen elfogadható lehetőségnek. Bejelentkeztünk, én csak egy fehér koktélruhát vettem, semmi csillám, semmi tüzijáték, a két legjobb barátunkat hívtuk tanúnak, utána beültünk négyesben egy kávézóba ünnepelni :)

Most, hogy hatodik éve házasok vagyunk, már bőven lenne pénzünk klasszikus 200 fős esküvőre, de ha most kellene választanunk, akkor is ezt a kéttanús dolgot választanánk. A család először picit duzzogott, de gyorsan lehiggadtak, a barátaink-ismerőseink pedig gyakran mondogatják, hogy bárcsak nekik is lenne merszük így kikerülni a nagy herce-hurcát. Bár hozzáteszem, hogy fővárosiak vagyunk, vidéken biztos nem arattunk volna vele nagy sikert..

Én is mini esküvőt szeretnék majd egyszer, de azért mégsem ennyire. :)

Én úgy gondoltam, hogy szülők, testvérek, keresztszülők, nagyszülők és néhány igazán jó barát, akiket szeretném ha ott lennének, ez max. 25-30 embert jelentene. Az még anyagilag sem annyira megterhelő. Én sem örülnék neki, ha az esküvőn, lagzin olyan emberekkel kellene jópofiznom, akikkel életemben néhányszor találkoztam csak.

Persze ez csak elképzelés, azért lássuk be az esküvőt illetően a hölgyek elképzelése érvényesül általában, nem tudom a leendő menyasszonyom mit szól majd ehhez.

28/F

Nagyjából az első válaszoló által leírt indokok voltak nálunk is. A családot nem tudtuk/mertük kizárni, így összesen 14-en voltunk, ebből négy ember "az én oldalamról".

Tanúm a két legjobb barátom volt, bár egyikük hivatalosan tolmács volt (a tényleges tanú külföldi és nem beszél magyarul, de ez kapóra is jött), gyakorlatban így lett két tanúm.

Szülői nyomásra volt zene és saját ötlet miatt szülőköszöntő.

Utána egy közeli-kedvenc étterembe ültünk be, az örömapák nem engedték, hogy fizessünk, azt ők állták. Az el nem költött pénzből pedig két hetes nászútra mentünk a tanúm családjához, külföldre.

Szülők kicsit próbálkoztak, főleg apukám nagy hagyománytisztelő. De fél óra vita után elfogadta azt az érvelést, hogy ez a mi nagy napunk és mi így szeretnénk csinálni. Anyósom próbálkozott még a fehér ruhával meg a fátyollal, de miután viccel elütöttem (nem vagyok én olyan ronda, hogy fátyol mögött kelljen rejtegetni), nevetve mondta, hogy jó, velem nem lehet ezt megbeszélni és elköszönt.

Hogy mások mit szóltak? Nem igazán érdekelt, így fogalmam sincs... nem tartottam közvéleménykutatást. Aki a barátom, az olyannak szeret, amilyen vagyok, aki nem, annak pedig nem mérvadó a véleménye.

Még tervben van egy lagzi-helyettesítő farmeros házibuli a barátokkal. Na jó, tkp. így van egy jó indokom házibulit csinálni :)

Nekünk is két tanús esküvőnk volt.

Mivel én egyke vagyok,így anyám éveken át arra várt,hogy férjhez menjek..Amikor kiderült,hogy esküvőt szervezzük a párommal,anyám úgy döntött,hogy ő majd kézbe veszi a dolgokat.AZ elején még benne voltunk abban hogy a szülők,párom testvére ott legyen.De még 1 hét sem telt el,anyám majdnem az összes élő,és holt rokont,barátot,régi kollégákat,régi pajtásokat megtalált,és hirtelen 200-300 emberről beszélt,akiket meghívott..Azt hitem elájulok.

De nem állt itt meg.A tévében látta hogy lovashintóval ment férjhez a szereplő,így úgy döntött,hogy én is lovashintóban érkezem(vele együtt) Majd el döntötte,hogy milyen ruhában kell lennem,mert egy brazil sorozatban látta a világ legszebb esküvői ruháját..A párom állandóan mondta,hogy szökjünk meg..A végén amikor azt mondta anyám,hogy rendelni fog fehér madarakat és azok is lesznek,akkor kérdeztem meg a páromat,hogy tényleg megszöktetne-e..Végül is míg anyám papíron tervezgetett(hál istennek,még csak tervei voltak,és nem tett lépéseket) Addig mi titokban összeházasodtunk.Nekünk is az önkormányzat 2 dolgozója lett a tanúnk..

Amikor anyám megtudta,hogy házasok vagyunk,először sírt,majd kibökte,hogy annyira szeretett volna lovashintóban utazni..(elvittük a Margitszigetre ű lovas hintózni) Hát nekünk ezért lett két tanús..7 éve vagyunk boldog házasok..

29/N

Hogy nekem miért nem volt ehhez bátorságom?!

Nekünk most lesz az esküvőnk, az eredeti terv két tanú volt, több ok miatt. Külföldre költözés, pénz, szüleim épp válnak.

De úgy volt megbeszélve hogy ha gyűjtünk egy kis pénzt külföldön tartunk egy lagzit, ebbe mindenki bele is ment, míg le nem szerveztem( időpont, tanúk felkérése). Aztán közölték hogy mit képzelünk.

Most ott tartunk hogy szűk családnak azért csak ott kell lennie, de legyen ruha is...stb. de ne legyen nagy felhajtás.

Bárcsak engem is megszöktetett volna a párom.

Az biztos hogyha újra kezdhetném, nem szólnék senkinek csak utólag!

Bár nem tartozom a kérdés célcsoportjába, de nem bírom ki, hogy ne válaszoljak :)

23 éves nő vagyok és jelenleg még csak jelölt sincs arra, hogy valakivel összekössem az életem. De én is inkább a kis esküvőre szavaznék. Nem feltétlen erre a két tanús verzióra gondolok, hanem a legközelebbi rokonokkal és barátokkal kb 20 fő. Egyrészt anyagilag is kibírható, másrészt meg szerintem meghittebb azok előtt összeházasodni akik valóban fontosak, mint hogy mindenféle, szinte idegennek mondható rokon előtt.

Hadd írjak ellene... Azért csak szép dolog az, hogy a barátaid, és a számodra legkedvesebb emberek előtt mondod ki életed legnagyobb döntését... Hülye rokon meg mindig van, kit érdekel. + Ha a szülők is megérdemlik, hogy büszkélkedjenek.

Bár igazság szerint nagy kedvem nekem sem volt hozz, de egy esküvőn a vőlegény úgyis csak statiszta, ott a menyasszony a fontos. ha pedig ő kis esküvőt akar, akkor nincs mit tenni.