Meg tudtátok állni, hogy ne sírjatok az esküvőtökön?

Mi úgy fogtuk fel az egészet, hogy egy buli...nem egy hivatalos szertartás, ahol mindenki megmeredve ül, hanem egy buli, ahol mosolyogni kell, és akármennyire is megható, inkább mosolygok az esküvőmön, mert nem sírásra ad okot..

Meg milyen már a közös életet sírással indítani?!

Meg.

Szerintem nem túl szép látvány ha az ifjú pár bármelyik tagja is sírva fakad az esküvőn.

Én olyan 6 hónapos terhesen mentem férjhez.(szép hasam volt már) De a mi esküvőnkön mindenki a röhögéstől sírt.

Úgy minden összejött..

Kezdve azzal,hogy a kocsiban ma sem tudom hogyan de a lábam belegabalyodott a biztonsági övbe amikor kiszállni készültem,így az elegáns s kiszállás helyett a földön tekeregtem a szép ruhában.A vőlegény meg lelkesen lefeküdt mellém keresve azt amiről azt hitte elhagytam.Majd a vendégek már bent voltak a terembe (mi kint vártunk) Az anyakönyvvezető hölgy azt mondta,hogy szépen lassan menjünk be a zenére.Mi viszont úgy berohantunk mintha kergettek volna minket.A beszéd alatt az egyik vendég kisfia jó hangosan mondta az anyukájának,hogy bekakilt..(itt már többen röhögtek) Majd a hölgy elkezdte a szép beszédet,amiben elhangozott az hogy a vőlegény magas,a menyasszony szűzies,karcsú..(valami kis versikét vagy mit mondott,már nem emlékszem) De itt már mi is röhögtünk,mert én se szűzies nem voltam,se karcsú..A férjem meg a 165 cm magasságával nem igazán mondható magasnak.

De a csúcspont a pezsgő volt.Egyetlen egy vágyam volt,hogy az esküvőmön kék pezsgő legyen.Egy rokon felajánlotta,hogy ő megoldja a kék pezsgőt.Megoldotta.Valami színezőanyagot tett bele,és aki ivott a pezsgőből annak nem csak a nyelve lett kék hanem a fogai is..Amikor az anyakönyvvezető hölgy mosolygott a pezsgő ivás után ott már sírtunk a röhögéstől..Egyikünk sem volt szebb látvány..Az esküvői képeken is mindenki fülig érő vigyorral van lefotózva kék fogakkal....

Szóval mi sírtunk..(de már régen volt)

Én elsírtam magam, hiszen a lagzin, mikor kaptuk az ajándékokat, mindenki sírva jött felém,mondjuk lehet az volt az oka, hogy elköltöztem abból a városból 500 km-terre, és gondolom, a vendégek is egyben elbúcsuztak tőlem, de nagyon jól esett, hogy ennyire szeretnek, én meg az öröm könnyeimet, nem tudtam törölni!!!

Vannak akik elérzékenyülnek, de biztosan pozitív értelembe.