Esküvő két ellentétes családdal. Hogyan?

Elvileg úgy van a hagyomány hogy az esküvő előtt úgy az eljegyzés környékén van egy vacsora szerűség ahol a két család megismerkedik jobban. Nem beszélve arról hogy a házasuló fiatalok szülei megbeszélik az esküvő anyagi kérdéseit is.

De ez a találkozás nem fog létre jönni, anyám hajthatatlan, Ő nem fog kezdeményezni semmilyen találkozást. Szidja a párom anyját mint a bokrot.

A párom anyukája meg úgy gondolja nem neki kell kezdeményezni a találkozást, mivel akkor amikor találkoztak (párom diplomáján) nem gondolja úgy leendő anyósom hogy helytelenül viselkedett. De anyám mégis sérelmezi a viselkedését, hiszen akkor találkoztak először és hát micsoda bemutatkozás volt az. Mert hát anyámnak az a bizonyos első benyomás....

Később nem egy lehetőség lett volna hogy találkozzanak, de anyám mindig kibújt ettől.

Mikor ott laktunk leendő anyósomnál anyám lejött meglátogatni minket, de kikötötte hogy Ő nem fog felmenni a lakásba és ne is kezdeményezzük.

Próbáltam puhítani leendő anyósomat hogy akkor Ő próbáljon kezdeményezni valamit. Erre ő azt mondta (ami jogos), hogy mikor nála laktunk anyám az én kérésemre azt mondta hogy nem megy fel hozzánk, akkor az anyósom hogyan kezdeményezze, hogy jöjjön el hozzá vagy találkozzanak? S ugyan akkor nem érzi úgy hogy ezt neki kéne tennie, hiszen Ő nem tett semmit, csak anyám játssza az agyát

Párom diplomáján találkoztak először. Ahol történt egy kis késés párom családjának az oldaláról, hiszen eltévedtek. Anyám meg azt mondta erre, hogy milyen ciki már hogy elkésik a saját fia diplomaosztójának az elejéről. Mi nem mentünk be a díszterembe, mert nekünk nem volt oda jegyünk. Párom édesanyja ment be picikét késve, de oda ért azért. Aztán a diplomaosztó után jött az a híres bemutatkozás. De a párom anyukája gondolom szégyellte magát, hogy picit késett, így az a bizonyos kézfogás ahogy anyám hívja nem a legjobban sikerült. Majd elmentünk étterembe enni, és igaz egymás mellett ültek, de két szót nem szóltak egymáshoz. Anyám szerint végig fel volt fújódva anyósom.

Én nem védem egyiket se. De próbálom megértetni anyámmal, hogy azért mégis milyen érzés lehetett neki, hogy elkésett egy fontos esemény kezdetéről és ugyan akkor veled is meg kellett ismerkednie. Erre anyám, hát indult volna el időbe stb.

Változatlanul azt hajtogassa, hogy neki az első benyomás a fontos és hogy ő gyűlöletet érzett ebből a nőből.

Ugyan akkor próbáltam azt is megértetni anyámmal amit már fentebb írtam, hogy egy hétköznapi napon próbálja megismerni, és ha akkor se változik a véleménye elfogadom. De erről se akar hallani anyám, hiszen szerintem akkor se viselkedne másképp.

Tehát az ellentét szinte ennyi