Nektek mi a véleményetek arról, ha egy negyven egynéhány éves özvegy nőnk ilyen esküvője volt?

Hú,még én is felkaptam a vizet egyik-másik válaszon.

Válaszoló társaim: miért kell rögtön támadni? A kérdező intelligens módon kérdezett valami,ti meg rögtön támadtok.

Egyszerűen is ellehet intézni: Nem,szerintem nem ízléstelen. Ennyi. Nem kell túlragozni,mert ti nem voltatok ott.

Személy szerint engem az ragadott meg,hogy megözvegyült. Ha nekem a férjem elhunyna,biztos nem csapnék ilyen banzájt,már csak az emléke miatt sem. A válaszolóknak abban igaza van,hogy mindenki azt vesz fel,amit akar. Vagyis úgy csinál hülyét magából,ahogy akar. Ha elképzelek egy minimum 3 gyereket szült 44+-os nőt abroncsos szoknyában,diadémmal a hajában... hát nem csoda,hogy a meghívottak közül sokan néztek egy nagyot. Ez azért nem túl előnyös egy ennyi idős nőhöz.

A jó korán kezdtétek mondatot tartalmazó választ inkább nem kommentálom.

Kérdező,ne kapd fel a vizet... én már többször töröltem magam az oldalról a hasonló csetepaték miatt. Ne vedd a szívedre,inkább örülj az unokaöcsédnek/húgodnak ,ismeretlen emberek véleményével pedig ne foglalkozz.

Várom a piros kezeket

Ez az én véleményem (de én nagyon konzervatív vagyok-e téren és özvegy 46 évesen, négy gyerekkel négy éve): Nem a habos babos ruhával volt baj, meg a csilicsáréval, hanem számomra az a bizarr ha valaki özvegyként újraesküszik. Az ember egyszer mondja ki az igent a szerelmének és ha meghal a szerelme, nos... Nem arról van szó, hogy többet nem lehet szerelmes, dehogyis nem, ajjaj, de na. Egy új gyűrűt felhúzni oda, ahonnan le se kellett volna venni soha. Furcsa. Rossz érzés. Soha nem tudnám megtenni. nekem is van élettársam, jól megvagyunk, szeretjük egymást, de tiszteletben tartja azt a helyet a szívemben.

Szóval Kedves Kérdező, szerintem ha nem is nevetséges, de nem is tudom.. furcsa lehetett a dolog...

Nyugodt lehetsz, ugyanez a döbbenet látszott ugyanezen emberek arcán, mikor a negyvenes anyukádról megtudták, hogy nagymama lett. :) Tudod, ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Az előttem írt válaszhoz meg annyit: ha a tested-lelked nem fura megosztani a következővel, nehogy már a gyűrűsujjadat meg az legyen.

Nekem nem a korával van gond, az kit érdekel? Hanem, hogy özvegy...az nagyon furcsa nekem.

Amúgy ne ítélj el másokat, mindenki azt tesz, amit akar! :) Amúgy az én anyukám 43 éves volt, mikor ballagtam, a te anyukád már nagymama volt akkor...Ez is fura nekem.:) Mindegy...nem megbántani akartalak ezzel.

Lehet, hogy az első esküvője nem olyan volt, amilyet szeretett volna. Édesanyámnak 20on pár évesen volt az első esküvője, ami olyan volt amilyen. Volt fehér ruha, volt sok finom kaja, volt étterem, zenekar, csak nem azok az emberek akiket szívesen látott volna (tipikusan szülők által szervezett esküvő). Aztán negyven pár évesen volt a második esküvője. Nem fehér ruhában, mert nem szeretett volna (de ha fehér habcsóknak öltözik akkor is ugyanúgy örültünk volna). Viszont hatalmas sátras banzáj volt sütögetéssel és iszonyú sok baráttal. Pont azért, mert ennyi idősen már ki tudták fizetni azt az esküvőt amit ŐK szerettek volna. Annyi embert ívhattak amennyit akartak és azokat akiket akartak. Baromi jól érezte magát mindenki. Én a huszonéves lánya is és büszke voltam ám rájuk nagyon. Nem sokan lehetek ott az anyukájuk esküvőjén. :)

Szerintem nem nevetséges. Van aki negyven évesen tud végre olyan dolgokat csinálni, amit fiatalon nem. Nem mindenkinek olyan a családja/anyagi helyzete, hogy lehetősége legyen huszonévesen ott és olyan esküvőt tartani amilyet szeretne. Ha ez negyven évesen jön össze nem sajnálom el tőle. Neki is lehet szép emléke, álmai, stb. Szerintem inkább "vagány", hogy vállalja és nem savanyú képpel kiskosztümben házasodik, hogy utána azt mondogathassa, hogy neki ugye korából fakadóan már csak ez jár. (és ne tessenek belém kötni, nem arról beszélek, aki amúgy is 2 tanús kiskosztümös esküvőt szeretne)