Volt vőfély az esküvőtökön?

Lesz..

A vőfély nem csak a ceremóniameste, hanem mindent kézbentart...

Nem nekünk kell minden aprócseprő dologgal foglalkoznunk...mindent ő simít el, ő intéz, senkinek nem kell hozzánk fordulnia azzal,hogy pl hiányzik egy villa, vagy akármi, hanem élvezhetjük a vendégeink társaságát.

Vannak különleges étrenddel rendelkező vendégeink, velük is ő törődik...a fotózásnál szervezkedik, mindenkit irányít, elmondja a "szabályokat" mi az amit fogyaszthatnak az étteremben, mit mikor, és hogyan tegyenek kb...

110 fő

nem volt

120 fős esküvőnk volt tavaly. Minden meg volt szervezve, nem volt szükség arra, hogy irányítsanak bárkit is, semmit nem kellett kézben tartani. Szerintem a násznép nem birkákból áll, hogy terelni kelljen őket.

Annyi volt, hogy a lányos háznál a kikérőt egy nagyon jó barátom mondta el, ő hozta ki a bolond menyasszonyt, meg végül az igazit is "megtalálta" ... és sokkal jobb volt, hogy ezt egy ismerős, a párhoz közelálló ember tette, mint egy idegen.

A zenész mondott még néha dolgokat, hogy pl. ellopták a menyasszonyt, ő kért fel az első táncra.

Nem kellett "szabályozni" senkit....

Volt, 65 fős esküvőn. Örülök neki nagyon, szükség volt rá. Mindenhol ott volt, a fiús majd a lányos háznál kínált mindenkit, nekem volt, hogy a ruhámat fűzte, míg a polgárin voltunk átfutott a templomba szólni, hogy van egy gebasz és el tudnánk-e hamarabb kezdeni a hideg miatt (az ide márciusban volt, gyakorlatilag mintha tél lett volna) ne kelljen a vendégeknek téblábolni, mikor a helyszínre vonultunk át is előre futott, hogy szóljon mikor érkezünk, hogy az italos fogadás kész legyen, szólt a csoportképeknél mindenkinek, hogy az jön, szólt, hogy ajándék átadás van egyáltalán mindenről szólt, meg minden intéződött úgy, hogy nekünk semmivel sem kellett foglalkozni pl. arról sincs fogalmam sem, hogy mikor hozták meg a tortát vagy ilyesmi. Meg pl. nélküle nehezen indult volna be a táncolás, de aztán meg le se lehetett lőni a vendégeket. Ő is táncoltatott lányokat stb.

Voltam már olyan lagzin, ahol nem volt toppon a vőfély és soha nem tudtunk semmiről, pl. lemaradtunk a csoportképről, mert nem szóltak, hogy az lesz, meg nem hallottunk semmit stb.

A miénknek mikrofon sem kellett, jó hangos volt, én el sem tudom képzelni, hogy milyen lett volna, ha nekem kell óbégatni ott a zajban, zenében, hogy "Helloka, most lehet hozni az ajándékot, héééééé jön a fényképezés gyertek már na, vagy pl. én nem mászkáltam volna ki a cigiző vendégeket után, ha volt valami, vagy nem fogdostam össze őket a tortára, gyertyás keringőre stb.

Na meg nem volt tapasztalatunk semmi az esküvő menetét, meg egy csomó minden hogyan?-ját illetően, anyukám izgult is sokat, meg veszekedtünk is miatta, de mindig mondtam, hogy bírja már ki, nem sokára egyeztetünk a vőféllyel, majd ő tudja biztos, és tényleg, mindent tudott, meg rengeteg esküvőn részt vett már, pontosan tudta, hogy mit hogy kéne, hogy lesz jó stb.

De pl. nem rég egy esküvőn voltam, ott a videós akart okos lenni és olyanokat talált ki, a vőfély állította le folyton, hogy ő elhiszi, hogy milyen szépen mutatna a filmen, de gondoldozzon már el déli 12-kor 38 fokban nem oda kéne állítani a népeket, mert rosszul lesznek stb. Most ha ő nincs, aki józanul gondolkodik előre, akkor a pár nagy zavarában csinálja, amit mondanak neki, mert amúgy is szép lesz, a vendégek meg ugye követik őket és bámészkodnak, aztán csak később jönnek rá, hogy a szentségit, ez így nagyon szar lesz.

Ja, meg a másik, ugye lesz ott egy pár szolgáltató. Ha nincs egy vőfély, akihez igazodjanak, az elég szar, mert az összes megy a saját feje után, vagy az összes gondolja, hogy majd neki lesznek ötletei, majd ő tudja. Erre is figyelt a vőfély egész éjszaka. Ezt nem vártam volna el egy vendégtől sem, a vőfélyünk még a pohárköszöntőre az italt se alkoholosat ivott, hanem a pincérekkel töltetett valami olyan színű löttyöt a poharába.

Aki a mi családunkban nagyhangú, jó kedélyű, szívesen vállal ilyet, az este tízkor már úgy be volt nyomva, mint a csacsi.

Mi meg nem tudtunk volna semmi komollyal sem foglalkozni, ha akarunk sem, mert minden amúgy is olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogtam az egész napot..