Ugye szerintetek sem baj, hogy 23 évesen megyek férjhez, egyetemistaként?

Abszolúte semmi közünk ahhoz, hogy hogyan éled az életed és milyen döntéseket hozol. Tapsikolni biztosan nem fogunk örömünkben, mert annyira nem számít.

De ha vadidegenek megerősítése szükséges, akkor valami biztosan nincs rendben.

Egyébként én nem azért nem mennék bele ilyen idősen egy házasságba, mert még egyetemre járok, hanem azért, mert 22-23 évesen fogalmam sincs arról, mit akarok az élettől. Persze, én is azt hittem, hogy azzal fogom leélni az életemet, akivel 16 évesen együtt voltam (sokáig), azóta eltelt azonban jó néhány év, volt közben néhány párkapcsolat is, és nagyon, nagyon örülök annak, hogy nem maradtam azzal az emberrel.

- biztos anyagi háttér, az meg hogya a csudában, ha nem dolgozol és még tanulsz?

- vagy a párodra gondolsz, hogy ö dolgozik, a te rád esö részt meg majd a szüleid adják?

- sokat segitenének a családok a lagziban..aha...

szerintem, ha a ti lakodalmatok lesz, akkor nektek kellene mindent fizetni és nem a szülöknek támogatni. (itt ezért meg leszek kövezve, mert sokan igy házasodnak, hogy a szülök kipengetik felesbe az egy milliot..utána meg a fi-atalok 2 év mulva elválnak.. illetve a vendégekre számitanak, hogy elég pénzt dobnak össze :D)

16 éves gyerekként ismertétek meg egymást...sokat fogtok még változni, én nem mennék hozzá az elsö tini szerelmemhez..

elöbb érdemes lenni lediplomázni, munkát találni, utána jöhetne az esküvö, lakodalom..

de gondolom neked ez igy kényelmesebb, hogy majd a párod eltart, meg a szüleid...