Tudnatok eskuvoi meghivoba idezetet, mottot, rovid verset ajanlani?

Nem magyar, nekünk ez volt:

"Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,

Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.

Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,

Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni."

(Stendhal)

Ez nem rövid, de magyar, és nagyon szép:

"Amikor megszólal az orgona zenéje,

Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,

Sorsunk akkor eggyé forr majd össze,

Szeretni akarlak és megtartani mindörökre,

Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,

Melyet soha vissza nem kérek,

Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,

Akkor is, ha megöregszünk és

Akkor is, ha már nem élek."

(Ady Endre)

Egy barátnőm meghívójában volt:

"Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer... De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..." Exupéry

keresztmamáméknak ez volt:

"Ezer csillag súgja most nekünk

Az égbolt együtt ünnepel velünk

Sóhajt a Hold, hogy sosem lesz vége

Életem szerelme szopj már le végre."

"Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szivembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!"

Egy ismerősöm meghívójában volt ez, nekem tetszik és szerintem nem az a szokványos:

"Ha nem volnék, te sem volnál,

én sem volnék, ha nem volnál.

Vagyunk ketten két szép nyárfa,

s búvunk egymás árnyékába."

(Kányádi Sándor)

Még egy másik (ez még nem láttam meghívóban, de az egyik kedvencem):

"A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszerűen az, hogy létezel

mozdítja meg itt és most a világot."

(Pilinszky János)

Nekünk nem vers, vagy idézet volt, simán egyszerűen csak ennyi:

Eddig voltam Én, ezentúl Mi leszünk.

Nekünk ez volt. Nem magyar ugyan, de nekünk nagyon tetszett:

Előttünk áll a jövő, a titokzatos,

Ki tudja mennyi örömöt, gondot rejteget

Egyben hiszünk, kéz a kézben indulunk,

S szerelmünk a boldogság felé vezet.

(John Paul)

Mi is Ady Endrét választottuk amit a 2.-ik válaszoló írt, csak kiragadva ezt a részt:

"Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,

Melyet soha vissza nem kérek,

Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,

Akkor is, ha megöregszünk, és

Akkor is, ha már nem élek."