Mi számít egészséges távolságnak anyóséktól térben és időben?

Nekem nem élnek a szüleim, pedig még csak 35 éves leszek. Párom édesanyja tőlünk kb 6-8 házra lakik, de ha messzebb lenne se osztana-szorozna, mert egy falu.

Párom mindennap megy, naponta többször beszélnek telefonon. Sajnos ez fogja a mi kapcsolatunk végét jelenteni, hogy mindent elmond az anyjának. Kértem szépen, kértem elkeseredve... Semmit nem használ. Belefáradtam. 35 évesen nem erre van szükségem, hogy mindennap szerepeljen az anyja az életünkben, így olyan, mintha egy kisfiúval élnék és nem férfival.

Amit én egészségesnek tartanék, az kb 8000 km, szökőéventi találkozás.

Ez attól függ, hogy milyen az ember...

Anyukám és párom apja is Budapesten él. Rohadt jófejek, mindenki éli a maga életét (mi is, ők is), ha van valami ünnep vagy egy szabad hétvége, rákérdezünk, hogy menjünk vagy jönnek-e esetleg, néha (hetente) felhívjuk egymást, egyébként meg beszélünk néha messengeren és igazából ennyi. Ha olyan van, átmegyünk külön a saját szülőnkhöz, a párunk meg marad addig itthon vagy elintézi a bevásárlást, miegymást. Nem telepednek ránk egyáltalán és a társaságuk is jó, jókat beszélgetünk, ha együtt vagyunk.

A párom anyját viszont csak hatalmas veszekedés közepette lehetett lerázni. Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az új címünket már nem is tudja. Naponta volt, hogy többször is telefonált, ha páromat nem érte el, engem hívogatott, ha a párom nem volt épp vevő a társaságára, utólag rajtam verte le, hogy miattam ilyen és kisajátítom és csináljak már vele valamit, hétvégente volt, hogy random beállított páromhoz, mondván, hogy az is az ő lakása (ezért költöztünk az enyémbe), egy levakarhatatlan, lelki zsarnok, rosszindulatú pitsa volt, aki még az üzemanyagot is kifizettette volna, ha nem talál minket otthon. Irritáló volt rohadtul, de szerencsére a párom nem anyuci kicsi fia, szóval nem hagyta, hogy az anyja töltse ki az összes hétvégénket.

Szerintem nem lehet csinálni ezt. Én nem bírnám a vendégeskedést, sem az ingázást minden hétvégén. És ha valamelyik párom rám erőltetne, mert megszól a család, ha nem vagyok ott, én onnan takarodnék. A saját tágabb családi köröm is addig szívózott velem a közös ünneplések alatt, amíg egyszer karácsonykor fel nem álltam az asztaltól, hogy én most időelbszás helyett hazamegyek jól érezni magam és soha többé nem vagyok hajlandó kényszerben ünnepelni a kígyófészekben és a számonkérések között, hogy ugyan mi jobb dolgom van...

Szóval részemről ennyit a családról. Ott vagyok, ahol jól érzem magam. És a figyelmem meg a ráérésem nem lehet kierőszakolni. Akkor lehet helyekre odarendelni akaratom ellenére, ha az munka. De akkor fizetnek érte.

Nekem erre ment rá az előző kapcsolatom.

Volt párom szülei pestiek, egy emelettel lejjebb laknak mint exem. Minden nap ott lógott náluk.

Én szüleim 250 km-re vannak, kb 1,5 havonta hazanézek, akkor se rángattam magammal.

Nekem sok volt ez a minden napos "anya így, apa úgy". Úgy éreztem, hogy ebben a kapcsolatban sose leszünk csak mi ketten. És nem is a szülőkkel van a baj, hanem a csemetéjük nem akar leválni normálisan.

Akkor ne menj. Nálunk anyós 20 percre lakik a szüleim 2 percre. Nálunk is asszony ki van bukva hogy anyám közel lakik

Ettől függetlenül :

A gyerekre vigyázni kell anyámat hívja

Liszt kell anyámat hívja

Segítség kell anyámat hívja

Ha kritizálni kell valamit akkor 78 éves anyámat szidja pl takarítás hogy anyám koszos, bár csináltam fotókat és hát úgy tűnik feleségem koszosabb :):):

Anyosomat mikor látom :

- pénz kell nekik

- olcsón kell nekik valami

- külföldre kell telefonálni és nem beszélnek nyelvet

- tönkrement a számítógép

Hát most mit mondjak... Nem tudom hogy mi a jó távolság