A keleti kultúrák viszonyulása a házassághoz megmosolyogtató vagy lehet tanulni belőle?

Engem érdekel az, hogy a világ különböző részein hogyan viszonyulnak az emberek a párkapcsolatok, gyermekvállalás kérdéséhez, mert végülis ezek az emberi élet egyik legfontosabb vetületei.

A nyugati kultúrában a múlt század második felében sokat változott a társadalom ehhez való viszonyulása, mert eltűnt sok tabu, mint a válás, a házasság előtti szex, a mozaikcsalád, a tudatos gyerektelenség, stb. A párkapcsolatok esetén meg elsősorban romantikus megközelítés lett a domináns, tehát hogy szerelmi, érzelmi alapú kell legyen a korábbi gazdasági alapúval szemben. Ez amúgy egy nagyszerű dolog, mert ha meggondoljuk régen az irodalom meg a népdalok is sok esetben arról szóltak, hogy valakinek nem azzal kellett házasodnia, akivel szeretett volna. Ugyanakkor meg a másik oldalról az a probléma, hogy a házasságok ma már nem elég stabilak.

Keleten érdekes, mert a hinduknál azt hiszem úgy van megnézik a két fiatal csillagjegyét, családi hátterét, hogy találnak-e. Kínában meg rendesen piacok vannak, ahol szülők hirdetik a fiúkat vagy lányukat, hogy jó lenne párt találnia. Ezek alapvetően kollektivista társadalmak, ahol az egyén szabadsága kisebb, mint nyugaton, ugyanakkor az elmagányosodás sem okoz akkora problémát, mint nyugaton. Vagyis lehet nevetni rajtuk, de az sem jó, hogy nálunk annyira sok a széteső család.

Igazából sehol sem találták fel a spanyolviaszt, mindenhol küzdenek problémákkal, de kérdés tényleg ezek a kultúrák is átveszik majd a nyugati modellt vagy inkább tradicionálisak maradnak.