Próbáljam menteni a házasságunk, és táncoljak vissza, vagy mit tegyek?

Sziasztok, 34 éves férfi vagyok, és 7 éve vettem el a feleségem. A kislányunk most lett három hónapos. A terhesség utolsó szakaszában nagyon sokat veszekedtünk, és én el is költöztem, így a szülésnél sem voltam ott sajnos, mert éppen külön voltunk, és még csak a 39. hétben volt a feleségem, éjszaka indult meg a szülés, a bátyja vitte be a korházba, és mire engem reggel 5-kor elértek, és odaértem, addigra a kislányunk megszületett. Ezt szerintem örök életemben bánni fogom, hogy nem lehettem ott, és nem foghattam a kezét közben, vagy bármi mást tudtam volna tenni. Igazából ő a veszekedések kezdete óta mondta, hogy menjünk el párterápiára, mert évekig próbálkoztunk a babával, és mikor végre sikerült, nem tudjuk értékelni, és ezt mind fel kellene dolgoznunk. De én úgy gondoltam, hogy nem ez a baj, és nem kell párterápia, itt csak a válás segít, mert hogy “lakva ismerszik meg az ember” és kiderült, hogy mi nem vagyunk jó pár. El is mentem egy válóperes ügyvédhez, amit a feleségem nagyon nem akart, és mikor megtudta, nem veszekedett csak szomorú volt.

De ma délután megint átmentem, hogy lássam a lányom, és láttam ahogyan a feleségem szoptatja és elaltatja, ami egyszerűen egy gyönyörű pillanat volt, és nagyon meghatott. Nem tudom jól leírni, de olyan érzésem támadt, hogy a nő akit szeretek anyaként teljes és szép, és hogy milyen boldog ahogy a kislányára néz, aki miatt annyit járt orvosokhoz, vizsgálatra, gyógyszert szedett és minden egyéb, mert mindenképp természetes fogantatást akart. Valahogy most összezavarodtam, és azt hiszem, talán tényleg menthető ez, és tényleg kész csoda ez a kislány aki velünk lehet. Most biztos érzelgősnek, talán “nőiesnek” tűnök, de így tudtam átadni amit érzek. Szerintetek mit tegyek?