Férjhez mentél már? Megnősültél már?

Az első házasságom tulajdonképpen emiatt jött létre. Mindenkit ez érdekelt, szegény anyukámtól is folyton ezt kérdezgették. Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyen is hátrányt jelentett, túlóra, helyettesítés az egyedülállóké volt, hiszen azok ráérnek.

N

Én igen, 25 évesen, most már 12 éve:). De gyerek nem kell, nem szeretnénk soha.

Az emberek többsége szeret mások magánéletébe beleugatni, azt se fogják fel, hogy nem, soha nem akarunk gyereket, állandóan megy a tukmálás, hogy " gyerek az kell" , de egyikünket sem érdekli már, rövidre szoktuk zárni a kötözödést azzal hogy ez magánügy, semmi közük hozzá.

Azt is lehet ám mondani, hogy ne haragudj, de nem szeretnék erről veled beszélgetni.

Én simán beírtam osztálytalálkozó szervezésére alakult fb csoportba, hogy ne haragudjon meg senki, nem ellene van, de mivel én nagyon szerettem volna családot, de mivel még barátnő sincs kilátásban és már lassan 4

16-os folytatása, véletlen Tab + Enter-t nyomtam, és elküldte :D

Szóval mivel már lassan 40 évesek leszünk és még barátnő sincs kilátásban, ezért nyilvánvalóan nem lesz már saját családom, és bocs, de nem akarom hallani mások történeteit a saját családjáról, cuki gyerekekről, mert csak a szívem fájna. A saját unokatesóimat nagyon szeretem, a legközelebbi barátaim gyerekivel szívesen foglalkozom és az ő örömüknek őszintén tudok örülni, de 30+ félidegen ember történetével már úgy érzem nem tudnék megbirkózni anélkül, hogy utána hetekig ne ezen keseregnék, nem szeretném magamat ennek az érzésnek kitenni egy percre sem, nemhogy hetekre.

Persze jöttek a "dehát nem csak erről lesz szó" meg mindenféle győzködés, a legjobban az tetszett, hogy "dehát te akkor is érdekelsz minket, ha nincsen családod" - meg is kérdeztem tőle, hogy tényleg? És hányszor kérdezted meg az elmúlt 18 évben, mióta leérettségiztünk, hogy hogy vagyok? :D Vagy bármelyikőtök, ha már itt tartunk? És nincs ezzel baj, hát nem érdekelhet mindenki mindenkit, de minek szépíteni a dolgokat? Miért nem lehet győzködés nélkül elfogadni a másik indokait? Gyakorlatilag idegenek vagyunk egymásnak, akiket egy társadalmi szokás ötévente összefúj, hogy lehessen mindenkinek dicsekedni a fényes életével. Nyilván nem fogok házhoz menni a szánakozó tekintetekért és "majd te is megtalálod" sablon f*szságokért.

Leszoktak szerencsére a győzködésről.

Ha te is nem bántón, de határozottan elmondod, hogy téged zavar ez a kérdés, akkor abba fogják hagyni.

Nem nősültem és valószínűleg nem is fogok, sosem érdekelt a házasság. Magyarországon a családalapítás manapság luxusnak számít sok embernek, főleg ilyen élelmiszerárak és albérletárak mellett. Barátnőm sincs már egy ideje, nincs időm, se kedvem párkapcsolattal foglalkozni.

35/F