Házasságon belül milyen a szex?

Voltam már nem egyszer, nem egynél. Bennem ez túl erős. Nem hinném hogy bármi is megváltozna bennem, nagyjából születésem óta mások életét élem, mások akaratának engedelmeskedem. Elment a hajó, itt már nincs idő bepótolni azokat az évtizedeket amik elmúltak. Ez a tudat kétségbeejtő! Képtelen vagyok más lenni, én ahhoz a viselkedési formához nem értek. Kimondani hogy mit szeretnék? Nekem ez testidegen és félelmetes, rettegek mindkét választól. Az egyik engem igazol, a mások meg olyan helyzetbe hozna amivel nem tudnék mit kezdeni. 22-es csapdája!

Hidd el nekem ennyi volt, nem is akarok maradni. Nekem ez nem megy, elég volt ebből a lelki agóniából. Azzal kelek, azzal fekszem hogy nem létezem. Rettegek a nőktől, számomra egy pusztító idegen faj akik uralkodnak rajtam. Nekem a nő testesíti meg a mentális és érzelmi szenvedést, a nő a tömény elutasítás, birtoklás, elnyomás, számomra minden rossz okozója. Egy nulla, senki vagyok hozzájuk képest, az utcán random nőkre tekintve azt érzem hogy megvetnek, hogy gusztustalannak tartanak, hogy a legutolsó féreg vagyok a szemükben. Az egész megjelenésem, a külsőm tökéletes példája az undorító fogalmának. A fejem, arcom, testalkatom húsdarálóba való, utána meg benzint rá. Tükörbe nézve elhányom magam annyira bűn ronda vagyok. Nálam mindenki szebb, jobb, férfiasabb. Ma már kerülöm a társaságot, mert borzasztóan feszélyeztet a többi férfi, azt érzem teljesen elnyomnak a külsejükkel, a férfias hangjukkal.

Gyakorlatilag rettegés, megalázottság, félelem, gyűlölet, tehetetlenség keveréke az életem.

Nem bírom már! Nem alszok, alig eszek, 24 órában gyomorgörcs. Senki észre nem veszi. Még jó hogy, egy levegő vagyok.

Nem a szex a fő baj, hanem hogy életképtelen vagyok. Az aki vagyok, amilyen személy, jellem, az nem való erre a világra. Tegnap leugrott egy férfi a felüljáróról. Megértem őt, sőt inspiráló.

Szex??? A nemlétező szexuális életem csak egy visszaigazolás hogy egy ultra hulladék vagyok. Dugnak a retkek, a hajléktalanok, a gazdagok, az öregek, a fiatalok. Ez annyira természetes mint hogy iszol vizet.

Nem csak a szex a probléma, hanem minden más is. Nincs személyiségem, én olyan vagyok mint amilyennek látni akarnak, vagy akit tökéletesen ki lehet használni. Ezen nem tudok változtatni, de már élni sem ezzel a tudattal.

Teljesen felesleges minden lélegzetem.

Most már elnémulok.