Mindkettőnk családja szerint felesleges volt így összeházasodnunk. Nekik miért nem jó semmi? Miért kell mindenben a saját igazukat kikövetelni?

Miért vagytok egyáltalán együtt (házasságról nem is beszélve), ha igazából hosszabb időn át nem tudjátok egymás társaságát elviselni?

Ennyi erővel van itt a lépcsőházban két emelettel lentebb egy csaj, megd*gnám, születne egy gyerekünk, összeházasodnánk, de én tovább élném a saját életemet és ő is. Kb így éltek ti is. Még szép, hogy hülyének néz mindenki a környezetetekben:)

Nagy bizonytalanság így ez az egész, főleg a gyereknek. Még csak 8 éve élek többlaki életet (suli, majd munka stb. miatt), de már k*rvára unom, hogy nincs egy állandó helyem. Minden héten többször összepakolni a szükséges cuccokat, a vonatmenetrendeket fejből tudom már. Te pedig minimum 18 évig ilyen helyzetbe kényszeríted a gyereked. Mindig azon gondolkodni, hogy ottfelejtett-e valamit a másik lakásban. Ha már szépen bekészült mondjuk a tanuláshoz akkor jön rá, hogy jaj az XY könyv nem is itt van, akkor lehet szépen visszacsattogni a másik lakásba...

Az egy dolog, hogy ti így érzitek jól magatokat...de egy gyereknek eleinte kell az állandóság. A ti gyereketek meg állandóan csak ingázik.

Mellesleg pedig továbbadtok neki egy ilyen torz képet a családról. Mert ti nem vagytok család.

Épp azt írta, hogy ha összeköltöznének, akkor lenne állandó veszekedés. Most nem veszekszenek.

Kedves kérdező, ne törődj a család kritikájával. Ebben a helyzetben tényleg ez a legjobb, amit tehettek szerintem. Ha így jól megvagytok, békében éltek, megbíztok egymásban, az szerintem tényleg a legjobb a gyereketeknek - az adott feltételek mellett. Nyilván jobb lenne, ha együtt is laknátok, békében, de ha ez nem megy, még mindig jobb így, mintha messze laknátok, esetleg új párral, egymást szidalmazva. Adminisztratív szempontból tényleg hasznos volt összeházasodni, és szerintem éppen a kellő mértékű felhajtás volt körülötte: semennyi. Nem kell több, ha ez egy egyszerű adminisztratív lépés.

Oké, hogy most nem veszekednek, de akkor kisarkítom a példát:

A legádázabb esküdt ellenségemmel ha mostantól csak ritkán találkozom, akkor nyilván nem fogunk egymásnak ugrani, mert nem lesz rá lehetőség. Tehát ebből a Kérdező és az utolsó válaszoló logikája alapján az következik, hogy már nem is vagyunk ellenségek, hiszen nem veszekszünk többé :D

ma 11:43

mi nagyon nagyon negatívak,és rosszindulatúak vagyunk!

csak egy kérdés: nem lenne boldogabb érzés egy olyannal élni,akit igazán szeretek,és vele akarok élni,mert egy párkapcsolatban így működik.....

En kulfoldon elek es itt ez a hazassagi forma teljessen normalis.

nem a kozos lakastol lesz mukodo egy kapcsolat

egy kapcsolat mukodik ha a felek jol erzik egymast

Gondoljatok arra a szitura ha a ferj kamionozik/katona /kikuldetesben dolgozik stb

akkor o is csak heti max 1-2 napot van otthon megis hazassag a hazassag nem?

hat szerintem aki kamionozik vagy katona tuti nem tudna 7 napot eltolteni a felesegevel ferjevel Nem mindenki alkalmas az egyuttelesre ettol meg mukodhet a dolog.

Ha csak napi 2-3 orat toltenek egyutt az sem sokkal tobb mint ha egyuttlaknanak.

Ha csak heti egy napot talalkoznak az teljessen oke

ha egyfolytaban veszekednek egyszeruen mindenki hazamegy kenyelmes megoldas.