Miért olyan nagy az az elterjedt teória, hogy házasság után megromlanak a kapcsolatok? Nálatok miben változott a dolog az esküvő után?

Talán azért mert az esetek 85%-ban tényleg elromlik a kapcsolat házasság után.

Az én házasságom is elromlott, hogy mitől?? A közös élet, a gyermek felnevelése, az állandó stressz a pénz hiánya miatt. Az én esetemben a magány is, hiszen én otthon voltam gyeden addig a férjem dolgozott, és úgy érezte jár neki az a kiváltság hogy eljárhasson szórakozni. Amivel nincs is baj, csak a gond az volt, hogy engem sosem vitt magával sehová, Gyakorlatilag 3 éven keresztül a boltba sem mentünk együtt..

De minden házasságnál mások az okok..

A saját környezetemben nem ismerek olyan házaspárt akik legalább egyszer ne váltak volna el..

Viszont azt is megfigyeltem hogy az esetek 75%-ban a második házasság jól sikerül.. A második házasságom nekem is tökéletes

43/N

Nem teória, hanem tapasztalatból levont következtetés. Sokan úgy tekintik a házasságot, mint egy olyan dolgot, ami megment egy egyébként halódó kapcsolatot (a gyereket is). Vagy túl korán ugranak bele anélkül, hogy valóban ismernék a másikat.

Mi egyébként sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak vagyunk az esküvő óta, de ennél többet nem változott a kapcsolatunk.

Mert a legtöbb ember "eltesped", amikor összeházasodik, mert attól a perctől kezdve valahogy kipipálva érzik azt a feladatot, hogy meghódítsák a párjukat.

Pedig egy kapcsolatot addig kell ápolni, amíg az tart, ha ötven évig, akkor ötven éven át. Törődni egymással, figyelni egymásra és megbecsülni, tisztelni. Ha ezek nincsenek, akkor hiába él egymás mellett két ember, az nem ugyanaz az együttéléssel.

Nem tudom, miért terjedt el ez a teória, így, ilyen formában és miért nem úgy, hogy 6-7-év után sok (és nem mind, sok) kapcsolat megromlik, elsekélyesedik, szokásokkal teli unalmassá válik. Házasságtól függetlenül.

A kérdésben írt egyáltalán nem törvényszerű. Nagyon sok jó házasságról tudunk, de azok csendesek, mert a többiek számára nincs hírértéke. Gondolj csak bele, egy újságban megjelenik egy hír: Szabóék meghitten teáztak, a lugasban ünnepelve a 20 éves házassági évfordulójukat. Vagy: Sörösüveggel verte feleségét és falhoz csapta gyerekét az alkoholista férj. Az emberek a szenzációra éhesek -ezért ezek hangosak, míg a többi csendes és a kívülállónak unalmas.

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. "

Lev Tolsztoj/Anna Karenina

Nem tudom, mi sokára, 7 év együttélés után házasodtunk, így nem vettem észre semmi változást. Nekem sosem volt fontos a papír, viszont a gyerekvállalást házasokként szerettük volna.

Most 14 éve vagyunk együtt, 3 gyerekkel.

Nálunk a gyerekek után változott meg a kapcsolat jelentősen, mert magunkra, kettőnkre már sokkal kevesebb időnk jut. Viszont a gyerekek összekötnek, és ha nehézség adódik, akkor miattuk is fontos, hogy megoldjuk.

Idővel romlanak a kapcsolat.

4-5-6 év után rájönnek az emberek, hogy a másikat nem tudják megváltoztatni. Ezért kell feltétel nélkül szeretni, mert akkor úgy szereted a másikat ahogyan van. Nem ér csalódás:)

Türelemmel, tanulással megismerhető a másik. Ha figyelsz rá akkor észre fogod venni az értékei (már ha arra figyelsz). Ha értékesnek tartod akkor szeretni is fogod. Ha szereted együtt maradtok.

De ez rengeteg munkával jár, helyzeted, magad átértékelésével.

Sokkal egyszerűbb azt mondatni, hogy a másik hibája.