Akik ház felújításban vannak vagy voltak, mennyire viselte meg a házasságotokat? Vagy ha még nem voltatok azok?

Mi most is benne vagyunk... A végére úgy 30%-ban marad meg az eredeti ház :D A pénz is problémás, de volt pincében lakás és késő őszi ablaktalanság is :D

Inkább minket viselt meg, nem a kapcsolatunkat, s nem ez az egyetlen nehézség az életünkben... De mi eléggé passzolunk a párommal, a ház terén pedig mindenben egyetértünk, ez valószínűleg sokat segít ;) Én szoktam dönteni, mert én vagyok az igényesebb, nekem vannak határozottabb terveim, de persze mindennek úgy kell lennie, hogy mindketten boldogok legyünk vele. Ahogy írtam, igényütközés sosincs, inkább az a gond, hogy nehéz kitalálni, hogyan is jó. De majd kialakul :)

Pont most festjük a lakást. A zöldnél tartunk, a festék felét egymásra kentük, a férjem már úgy néz ki, mint Shrek :)

Szerintem baromi szórakoztató dolog. Szellemi munkát végzünk mindketten, kifejezetten jól esik a pakolás és a festés. Ha valamit elbarmolunk, röhögünk egyet és kijavítjuk. Szerencsére ő gyakorlottabb.

Egyszer üvöltött rám, de akkor az életemet mentette meg, mert épp az áram alatt levő (leszerelt) konnektorba akartam belenyúlni a vízalapú festékes ecsettel. Most ki lettem tessékelve, hogy a kapcsolók és a konnektorok mellett közvetlenül inkább ő festi le, nincs kedve halottkémet hívni hétvégén.

A lakás amúgy romokban, mert amúgy is kevés a hely és az átpakolt bútorok miatt akadálypálya van a lakásban. A kihúzott kanapéhoz két másik bútoron átmászva lehet eljutni.

Gyakorlatilag a gipszelésen, kapcsolószerelésen (az előbbi miatt nem vagyok odaengedve) és a bútoremelgetésen kívül mindent tudok csinálni.

Mondjuk most volt egy sikítás és puffanás, bekiabáltam, hogy minden rendben van-e, a válasz egy rezignált "talpra estem, mint a macskák, jól vagyok" volt. Úgy néz ki, ő létrában gyenge.

Egyedül azon van fejvakarás, hogy most kit tudunk idecsalni egy fél órára, mert van két bútor, ami túl nehéz ahhoz, hogy egyedül tegye arrébb.

Jó fizikumú uraknak sör jár, ha vállalnak egy arrébb emelést a belvárosban! :)

a házasságunkat semennyire,két hét múlva már remélhetőleg beköltözhetünk,alig várjuk,h 200km-re kerüljünk anyámtól..(most a szomszédunk)Egyetlen,ami beárnyékolja a költözést,az az,h ez a ház,ahová költözünk a szüleim öröksége,mi pedig az elmúlt két évben azt hallgattuk,h csak a baj van vele,és mindjárt összedől,stb...Mi gondoltuk mindenkinek jó lesz,ha felújítjuk és pár évig ott lakunk cserébe,szülőknek ez nem így jött át,szerintük mi hálátlan dögök vagyunk,mert úgy akarjuk rendbe rakni a házat,ahogy nekünk tetszene,nem pedig rohanunk engedélyt kérni mindenhez,és persze nem hajbókolva köszönjük meg napi százszor,h megengedték,h odaköltözzünk...(nem egy festés,több milliós felújítás,fűtési rendszer kiépítéssel,minden egyéb finomsággal)

Bocsánat,ez nem a témához tartozik,de kibukott belőlem....

Ti pedig szeressétek inkább egymást és nevessetek az akadályokon,gondoljatok rá úgy,h csak erősebbé tesz benneteket..

Bár most csak festünk (40 nm-en azért macera benne élve), régebben vettünk egy teljesen lepusztult lakást, amit felújítottunk. Nagyjából 60-70 éve nem volt felújítva, még a villanykapcsolók is henger alakúak voltak kis pöcökkel.

Falat helyeztünk át, vezetékeket, csatornát, kéménybélelést, burkolás is intézni kellett.

Annyira nem volt vészes, néha fáradtak voltunk, de vita nem volt belőle.