Hogyan lehetne erről leszoktatni a férjemet?

Mondogatta korábban, hogy esik szét a cipője, szeretne egy újat.

Szerencsére mindketten jól keresünk, sokat félre is tudunk tenni, én egyedül a felesleges költésekre fújok, de ilyen szinte nincs is.

Hazajött egyszer, hogy elment a lányával vásárolni és ugye nem baj, hogy vett egy cipőt? Néztem bután, hogy nézd, ha nem egy agyonmárkázott fél milliós cipő, akkor miért lenne baj? Kiderült, hogy egy hatszor leértékelt, amúgy nagyon jó minőségűt vett kerek 4000-ért.

Hülyeségekre tényleg ritkán költ, akkor is minimális összegben (talán havi 5 rugó szokott szerintem értelmetlen dolgokra elmenni, de ez az összeg tényleg nem oszt, nem szoroz).

Kértem, hogy ha nem nagy összeg, akkor ne kezdjen Canossa-járásba, vegye meg, ami kell és örüljön neki.Ha mondjuk új kocsit venne, azt persze beszélje meg velem, de pár ezres vagy pár tízezres tételeknél nem muszáj.

Van egy havi keret, amit költünk, a maradék megy megtakarításba. Amíg a keretből durván nem csúszunk ki, tényleg nem érdekel az se, ha vesz egy kamion gumikacsát.

Reakció az volt, hogy de hát le szoktam tolni a pénz miatt. Igen, de azért, mert nem követi, hogy mikor mire költ, ezért néha több tízezer forintot lövése sincs, hogy mire költött el. Ha megvan, hogy mikor-mire lett elköltve, nem érdekel.

Akármilyen módon kövesse le a komolyabb költéseket, ha 50 rugóra rákérdezek, akkor tudjon mögé tenni vásárlást és látjuk mire ment el.

Tehát a kérdés:hogyan érjem el, hogy teljesen normális kiadásoknál ne úgy jöjjön haza, mintha fél millióért vett volna egy sálat magának?