Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Így fogom leélni az életemet? Nem akarom! Mit tegyek? (többi lent)
Elmúltam 30 éves. Édesanyámmal élek, a szülői házban, még mindig a gyerekkori szobámban. Édesapám sajnos elhunyt két éve. Viszonylag jó munkahelyem van, aránylag jó fizetésért, de lakásvásárlásba, vagy építkezésbe nem tudok belevágni, főleg nem egyedül.
A barátaim közül, akik megmaradtak barátnak, egy külföldön van, kettő pedig tőlem 120 km-re. Telefonon, skype-on tartjuk a kapcsolatot, de lényegében egyedül vagyok, bár van néhány haverom, de igazából senkire sem számíthatok, nincs olyan, hogy felhívjuk egymást, és átugrunk egymáshoz egyet beszélgetni, ha bármi van. Persze, néha akad egy-egy sörözés, de ebben kimerültek a baráti kapcsolataim.
Volt néhány párkapcsolatom, amik tartottak hosszabb-rövidebb ideig, de egyik sem tartott két évnél tovább, és ebből egy nő volt, akivel úgy éreztem, vele leélném az életem. Majdnem belepusztultam, amikor vége lett.
Az utolsó, egymást követő két kapcsolatomban sajnos szereztem 1-2 ősz hajszálat. Az egyik távkapcsolat volt, amiben folyamatos telefonos pórázon voltam, és mindennaposak voltak a gyanúsítgatások, és az arról szóló elméletek, hogy én milyen megbízhatatlan, hűtlen pali vagyok. A másikban pedig, egy végtelen rosszindulatú nő volt a „párom”, aki miatt a környezetemmel is konfrontálódtam, a végén ráadásul meg is lopott egy csomó pénzzel.
Ezek után én elzárkóztam az elől, hogy párkapcsolatban éljek. Azt vallottam, hogy inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.
Viszont, kb 6 hónapja eljutottam oda, hogy nyissak, mert úgy éreztem, hogy most már szükségem van valakire, elvégre az ember, társas lény. Akadt is néhány lehetőség, meg is ragadtam, de valamiért egyik sem jött össze, de nem mind az én döntésemből kifolyólag.
És itt jön a jelen: szinte percről percre, egyre intenzívebben érzem azt, hogy nem jó így nekem. Testem, lelkem, minden porcikám, minden sejtem, tiltakozik a jelen helyzet ellen, és egyre jobban kétségbe vagyok esve, hogy mennek az évek, és nem leszek már fiatalabb. Nem akarok kifutni az időből, családot szeretnék, egy megbízható társat szeretnék, aki a gyermekünk, vagy a gyermekeink anyja lesz, boldog akarok lenni, és boldoggá akarok tenni valakit!
Nem akarok belesüppedni ezekbe a negatív gondolatokba, próbálok pozitívan felfogni mindent, de az utóbbi időben úgy érzem, mintha el lennék átkozva, és az lenne a karmám, hogy egyedül éljek, pedig tudom, hogy nem így kell lennie.
Volt már valaki hasonló helyzetben, amiből sikerült kitörnie? Hogyan? Milyen módon? Mit tanácsoltok? Mit tegyek? Nem akarok karba tett kézzel várakozni, erőltetni sem akarok semmit, de már nagyon szeretném, hogy valami nagy, és pozitív változás történjen az életemben!
válasza::D :D :D
Én töltött kápira szavazok!
válasza:Óóó srácok :) szoktatok eljárni? Van olyan hobbitok, ahol lehetséges más embereket megismerni? Hajrá :)
Amúgy nekem is lekoptak a barátaim, csak egy maradt meg. Viszont nekem ott a párom és a tesóm szóval ennyivel könnyebb :)
Mi tart amúgy titeket vissza abban, hogy barátokat szerezzetek, hogy te kedves kérdező, elköltözz akár albérletbe? Addig nem csoda, hogy nem alakulnak a kapcsolataid, míg anyukád szoknyáján ülsz :) Ha elolvasod a kérdések nagy részét, az otthon lakó pasik okozzák a nőknél a legnagyobb problémát, illetve a tudat, hogy itt egy pasi, elmúlt 30 éves és az anyja mossa a gatyáját (lehet nem igaz, de ez is megfordul a nők fejében) illetve már több mint 12 éve nagykorú, de ez alapján valószínű, hogy egy tojást nem tud magának megfőzni (ha igaz, ha nem, ez egy előítéletes világ sajna).
Értesz? El kell szakadni az otthon kényelméből, albérletbe költözni, ahol a randiképes lányok, nem a pasi anyját kerülgetik, hanem a szex közben szétdobált ruháitokat. Míg otthon laksz, nem fog menni a párkapcsolat, ezt garantálom. Még ha anyagilag nehezebb is, egy 30 feletti ember, legyen mér független!
A barátok... hát igen azért tenni kell. Ha otthon ültök, vagy maximum néha elmentek szórakozni (ez a magányosaknál ritka) nem fogtok barátot találni. Ezt hobbival lehet csak!
Hajrá!
válasza: válasza:Barátokat szerezni nem olyan egyszerű szerintem sem. Én pl. még mindig a gimis barátaimmal vagyok jóban, pedig jártam fősulira is, de velük nem lett olyan nagy barátság valamiért.
Párkapcsolat téren szerintem érdemes kipróbálni a netet. Pl. apám is neten csajozott be, pedig 52 éves :D :D
Nagyon köszönöm mindenkinek a válaszokat, sok erőt adott! Szeretnék mindenkinek külön reagálni, de ez azt hiszem, kissé bonyolult lenne, ezért összefoglalnám, de elsősorban az 5-ös, 18:53-as válaszolónak: ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből, mert az élet, minden nehézség ellenére is sokkal szebb, és sokkal nagyobb érték, mintha nem is lenne!
r3d4me válasza volt a legkedvesebb, most is mosolygok, egyébként már írtunk egymásnak a hölggyel :)
Annyit elárulok magamról, hogy tagja vagyok egy bizonyos közösségnek, akikkel egy a hobbink, és ezt szorgalmasan űzzük is, ismerkedési lehetőség is lenne, de valahogy mégsem alakult eddig semmi sem. Igazatok van sok mindenben, gyakorlatilag mindenben. Nem vagyok reményvesztett, tényleg, ahogy írtam is, próbálok pozitívan gondolkozni, csak az utóbbi időben elfáradtam.
Tényleg a különköltözés lenne az első lépés, amit magamért tehetnék, írtam is,18:53-kor, és nem kifogásként, de ez azért nem olyan egyszerű. Attól még, hogy itthon élek, van egy önálló életem, mosok, főzök is néha, takarítok, vasalok, ha kell, és éltem már külön is, sőt még sorkatona is voltam, tehát az önállóság nem áll távol tőlem, de igazatok van, biztos, hogy egy nő máshogy tekint egy független férfira…
Még egyszer köszönöm nektek! Jó éjt!
válasza: válasza:mindenképp költözz el. sokkal vonzóbb egy nő számára ha a pasi egyedül, vagy barátokkal él együtt mint amikor mama szoknyáján.
ha olyan lakóközösségbe kerülsz, akkor egyrészt elmehetsz velük bulizni, társaságba, ahol ismerkedhetsz hozzád illő lányokkal, és kicsit formálódik a személyiséged is.
szóval ne félj lépni.
válasza:Szia.
Egyre többször olvasok ilyeneket, hogy vagy a párkapcsolat nem jön össze, vagy a munka, vagy az illetőnek nincsenek barátai...
Nos , nekem gyakorlatilag , csak a párkapcsolat rész jött össze, az is 5 év keresgélés után.
Nincs olyan munkám ami a biztosítást, nyugdíjat alapozná meg, mert nem tudok kivergődni a nincs munkatapasztalatom-így nem kellek sehová gödörből.
Már a barátaim sincsenek meg, magányos vagyok ilyen kapcsolat nélkül.
Csak a férjem barátaival szoktunk eljárni, de az nem ugyanaz...ők a férjem barátai, nem az enyémek..:(
Ráadásul gyerekünk se lehet, úgyhogy simán lehetnék karrierközpontú, de egyszerűen a munka nem akar sehogy sem összejönni, pedig b.sszus 27 éves vagyok érettségivel, 4 szakmával, ecdl-el és még egy nyamvadt adatrögzítői irodai munkára sem vesznek fel....már ha egyáltalán behívnak interjúra....oké, hogy nem diploma, nem is 200.000res fizetést szeretnék, csak egy nyüves 80 ezres bejelentett munkát...
Én párkapcsolat szempontjából a netet javasolnám kipróbálásra. Nekem is onnan jött össze. Egy internetes társkeresőn ismerkedtem meg a férjemmel 24 évesen. Pedig még szép sem vagyok sajna. De neten keresztül nyitottabb voltam, és könnyebben ment az ismerkedés, így a személyiségem került először terítékre. Ez bevált.
27/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!