Hogyan segíthetnék a feleségemnek? Mit tegyek, hogy ugyan úgy szeresse a kislányainkat mint a kisfiunkat?

Feleségem nagyon fiatalon 14 évesen szült egy kislányt, pont olyan, mint ő. Ekkor a kislány gyámja az édesapa lett mivel nem volt még a feleségem nagykorú. Az apukával szétmentek mivel az édesapa volt a gyámja a kislánynak a picit másfél évesen elvitte. Mindet megpróbált a feleségem, de nem tehetett semmit ellene. Az apuka hosszú hónapokig nem is engedte, hogy találkozzon a kislánnyal. Aztán Bíróság által láthatást kért a párom, mindig vitte a kislányt magához megadott neki mindent, de a kislány sírt, hogy nem akar vissza menni apához., és ha az apukánál volt sírt, hogy nem akar menni anyához. A feleségem lelkileg tönkre ment, mikor betöltötte a 18,-at nem harcolt a kislányért, mivel nem akarta a gyermeket meghúrcolni egy az egyben átengedte az apukának, dolgozott a nejem sokat, éjjel nappal, bele temetkezett a munkába. A kislány után fizetett fizet és ezen felül mindent meg vett neki, mindig vitte magához látogatta. Már 4 éve nem megy a kislányhoz, de fizet utána, és mindig küld neki egy halom ruhát cipőt, a feleségem magába folytja a bánatát látszik, hogy szenved, de nem akarja a kislányt még jobban tönkre tenni. Mi 6 éve vagyunk házasok született két kislányunk, de úgy veszem észre a feleségem fél, fél attól, hogy elveszíti a lányokat, hogy a sors megismétli önmagát. Megvesz nekik mindent ő anyagi oldalról mutatja ki a szeretetét, de mintha nem merné őket érzelmileg is úgy szeretni, van egy kisfiúnk is, mintha csak a kicsi fiú létezne őneki adja minden szeretetét. Őrlődik a nejem rossz látni, hogy szenved és nem tudom hogyan tudnék neki segíteni!