Van más nő is ilyen, mint a feleségem? És mit lehet tenni?

Már szinte semmit nem csinálok/csinálhatok otthon, mert azzal csak "neki csinálok pluszmunkát". Mindenre ezt mondja. Meg pazarlok. Folyatom a vízet, eszem a budipapírt...+ "csak cselédnak néztek engem"

Ha porszívózok, biztos, hogy talál porcicát, ha sütök, olajos lesz a csempe, amit előtte órákig takarít, mosogatógépet nem tudom gazdaságosan megpakolni (hetente egyszer kapcsoltam be, de már ő pakolja, havi egy-két alkalommal megy a legrövidebb program). Csak este eszünk otthon, általában hideget, felhúzza magát azon, hogy tiszta tányért veszek ki magamnak és a gyerekeknek, mert a tegnapi is jó, csak morzsás, elég ha leseprem róla. Én útálom, ha nem tiszta, de neki az sem baj ha napokig csak egy tányért használ, meg kést, amivel felvágottat, vajat is szelünk, kenünk. Ha egy percre égve hagyok egy lámpát, már ingerülten szól, hogy minek ott világítás. Egy hetes pizsamámat kiraktam a szennyesbe, az se tetszett neki. Ha a ruhásszekrényből ki akarok venni magamnak valamit, már jön is, hogy azt haggyam, a széken biztos hogy van felvehető ruhám. Úgy érzem magam, mint egy megtűrt vendég , vagy egy gyerek, akinek megmondanak mindent. Ha hétvégén bekapok egy kupica pálinkát, "miért kell már megint inni?" A fiamnak dugiban adok napi 100 ft zsebpénzt, a kisebbnek naponta veszek 20-30 Ft-os aprósüteményt ovi után (egy db. fornetti jellegüt), ezt az utóbbit tudja, de nemtetszését már kifejtette. Spontán nem lehet vele tervezni semmit, nyáron többszőr megkiséreltem őket fagyizni elvinni, de valamiért mindíg lefújta. Ha vendégek jönnek hozzánk (qrvaritkán sajnos), előtte két napig csak takarít és tiszta ideg, hogy minden rendben legyen. A lakásunk olyan steril, hogy műteni lehetne benne, de szerinte én nem látom jól, hogy micsoda kosz és kupi van már megint.

Szinte semmit nem mond arról, hogy mi a baja, ha látom, hogy valami gond van és kérdezem, a válasz: semmi. Hiába fagattam, nem mondja el, csak nagyon ritkán, ebbe már belefáradtam, úgyhogy sokszor, már csak hagyom. Mindketten dolgozunk, másodállásom is van, annyira rosszul nem keresünk, én azt sem tudom, hogy mennyi pénzünk van. Külön számlánk van, az övéről fogalmam sincs (onnan a lakkáshtel megy, de közel sem az egész keresetét viszi el), az enyémet tudom, főállásom fizetése arra megy, nem nyúlunk hozzá, a napi költségeket a másodállásomból fedezzük.

Én sem vagyok tökéletes, nekem is vannak hibáim, mint mindenkinek, de szerintem közel sem ennyire szélsőséges. A zoknimat az ágy mellett hagyom, de legalább nem szanaszét, könnyen halogatok olyan dolgokat, amihez nincs sok kedvem (pl. padlásra felmenni), hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat meg csekket befizetni, szóval ilyenek.

Ha van itt olyan nő, aki ezek alapján magára ismer, vagy ilyen tulajdonságokkal bír, az segíthetne, hogy mit lehet tenni, válni nem akarok.