Akinek a férje vezető beosztású, jól keres és munkamániás az hogy bírja?

nem. válassz engem, csóró devizahiteles vagyok, viszont ráérek.

Nekem a barátnőm csinálja ezt. A pénz is jó dolog, de egyébként ha ő ezt szereti csinálni, akkor nem igen lehet mit tenni. Nálam nem válóok az ha valaki dolgozik, vagy sokat dolgozik.

Nem. Nálunk felütötte a fejét a féltékenység. A részemről. A legtöbb program, céges, azon én sosem vagyok ott. Gyakran hétvégén is. Hétköznap estig meló. Sokszor nehéz már... A páromra van szükségem, nem egy robotra. De ez van......

Elfelejtettem: és 8 órában dolgozok mellette, így nem unatkozok, és nem agyalok ezen a problémán.

Nem ez az ideális, de még mindig jobb egy munkamániás férj, mint egy lusta, tohonya, aki a kocsmába hordja a családi pótlékot. A fő kérdés talán az lehet, hogy mennyivel kéne szerinted kevesebbet dolgoznia. Ha sikerül egy kicsit faragni belőle időnként, az már eredmény. Ha Te is egy kicsit jobban lekötöd magad, az is jó irányú fejlődés. Sajnos nincs mit tenni, ha valaki "hajtós" típus, azt nehéz megfékezni (nem is lehet), de attól még szereti a családját.

Én is dolgozok 8 órában, hazamegyek, elvagyok a gyerekekkel, háztartással, ő meg általában 9-nél hamarabb nem jön. Amíg itthon voltam a gyerekekkel, akkor sem volt belőle gond, mindig is ilyen volt, megszoktam. Én is dolgoztam vezetőként, de én nem bírtam, kimerítő volt, így otthagytam. Az viszont nem zavar, ha ő úgy dolgozik. És igen, kárpótolnak az anyagiak. Amikor szabad ideje van, nem itthon kell ülni és gondolkodni azon, hogy nincs pénzünk mozira, vagy bármire. Szerintem sok rosszul kereső ember is dolgozik 10-12-14 órát egy nap, csak ők szabadidejükben sem tudnak csinálni semmit, max. pihennek. Mi gyakran járunk wellnessezni, gyerekekkel moziba, játszóházba, bábszínházba, mi rendes színházba, több helyre is van bérletünk, nagyon szeretjük. Nyaralni is el tudunk menni többször is, külföldre is, belföldre is, gyerekkel is, anélkül is. Szóval nekem nem sok negatívum van ebben, hogy ennyit dolgozik. Ha itthon van, akkor sem szenved. Játszik a gyerekekkel, törődik velem. Valóban munkamániás, de szereti a munkáját, nem kényszerből dolgozik. A fizetése már csak egy extra ehhez. Ha ennek a felét keresné, akkor is jól élnénk, de ha szereti a munkáját nem fogom arra kényszeríteni, hogy hagyja ott, és dolgozzon fix 8 órában egy jóval alacsonyabb beosztásba, hogy napi 2 órával többet legyen itthon.

Mikor én is és a párom is dolgoztunk (én is 8 órában Ő meg ahogy a rabszolgatartó főnöke diktálta), elég rossz volt úgy is. Ő elment fél 5-kor MINDENNAP és 7-re meg 8-ra ért haza mentálisan és fizikailag is fáradtan, úgyhogy evett és aludt. Szóval nem volt idő. Semmire nem, h egymásra. Én itthon elvégeztem, de akkor is hiányzott, hogy szóljak valakihez vagy akármi. És semmi szex vagy csak egy esti puszi, mert szerencsétlen szó szerint amint vízszintesbe kerül elaludt. Felmondott. Fizikai munka is volt és tanulni is szeretett volna, meg velem lenni.