Milyen egy munkamániás férfival lenni?

20:06, Az nem megoldható, hogy a férjed közben keresgéljen egy kevésbé megterhelő munkát? Nem siet sehová, hiszen nem munkanélküli. Nekem legalábbis ez lenne, ha valamiért nem felelne meg a munka a számomra, nem várnám meg, hogy kirúgjanak.

Ha, tegyük fel, éjszakai műszakban kapna csak állást, te meg nappaliban dolgoznál és csak vasárnaponként látnátok egymást, akkor sem váltana? Nekem ez egyáltalán nem logikus.

Hűha, ez így egy kissé meredek. Ha kirúgnák, akkor még meg is értem... Mondjuk ha van elég tartalékotok, én még egy kirúgást is vállalnék. Mert ahogy látod, ez tönkreteszi az egészségét is, és a kapcsolatotokat is:/ De ha legalább valamennyire élvezi a munkával járó felelősséget is, akkor ennek ellenére sem valószínű, hogy fog váltani.

Nekem rögtön a masszírozás jutott eszembe, aminek esténként alá tudnád vetni 10 percre, de vajon mennyit érne...? Ételt is csomagolhatnátok több kis adagot, de tudom, az ilyen helyeken az ebédszünet két csésze fekete kávét jelent egy szál cigivel rosszabb esetben.

A külföldre költözésen nem gondolkodtatok el? Ha külföldön keresgélne új állást, talán nem "bukna le" vele. És például Angliában egyáltalán nem szokás még vezető beosztásban sem agyonhajszolni valakit, egy óra szünet legalább jár. Nem mondom, a fizetések is élhetőbbek.

pasi függő. Nekem eddig mindkét pasim munkamániás volt, akivel együtt éltem. Az elsővel szaktottunk, mert nem lehetett elviselni, hogy még otthon is programoz és ez a hobbija, és semmiről nem lehetett vele beszélni csak villamosmérnökös meg elektronikai cuccokról. Egyszer talált egy hobbit. Vett egy fogyasztásmérőt, és minden cuccnak mérte a fogyasztását. Nem spórolási célzattal, hanem csak úgy! Szóval ha otthon volt, akkor se nagyon érdekelte, én mit akarok. Mindig azt csináltuk, amit őt akart.

A mostani párom is munkamániás, minden szombaton dolgozik, későn jár haza, stb. De mikor itthon van, akkor én vagyok a minden, és mivel én alapból szeretek egyedül is lenni, ezért így jól működik. Ha együtt vagyunk, csináljuk, amit szeretnék, és akkor én vagyok a királylány. De szerintem munkamániásan ez a ritkább. Amúgy neki is csörög a telefonja, de elintézi pár perc alatt, és kész.

A párom nagyon sokat dolgozik, de nem azért, mert ez a mániája, hanem mert muszáj :(

Tűzoltó fizetés semmire sem elég így még két másodállása van.

Nem egyszerű, mert nekem fix az időbeosztásom, így részemről nagyon nagy türelmet igényel a dolog, de igyekszem nagyon , mert szeretem.

Később majd reméljük változik a helyzet.

27N

Én azt tapasztaltam, hogy a nők nagyon megvetik a munkamániás férfiakat. Függetlenül attól mennyit keresnek.

Nem teljesen értem, hogy miért. Vagyis persze értem, de nem értek ezzel egyet. Szerintem nagyon tiszteletreméltó, ha valakinek olyan hivatása van, amivel másokon segít, vagy valami fontosat tesz. Lehet akár egy kutató vagy egy orvos. És nem biztos, hogy a pénzért dolgozik valaki rendkívül sokat, lehet elhivatottságból teszi. De a nők egyiket sem tisztelik, mivel az számít, hogy a férfi mikor foglalkozik velük.

Egy munkamániás férfi esetében a nő gondoskodhat a férfiról, valamint támogathatja, vagy akár ellene is fordulhat és elégedetlenkedhet.

Én azt tapasztaltam, hogy a nők nagyon sokszor úgy viselkednek egy sokat dolgozó férfi mellett, mint egy infantilis kislány. Nem számít, hogy a férfi a családért dolgozik, vagy akár előre szeretne lépni a szakmájában, esetleg mások is függenek tőle.

A nők általában egy beszűkültebb nézőpontból tekintenek a férfira és csak azt látják meg, ami közvetlenül előttük van és a saját igényeiket (mikor megyünk szórakozni, mikor megyünk nyaralni, mikor foglalkozik "VELEM"). Nagyon ritka, vagy talán már nem is létezik olyan, aki tisztelné ezért a férfit, felnézne rá, esetleg még támogatná, vagy gondoskodna is róla.

Ahogy a hozzászólásokat átfutottam, egyedül vagyok a véleményemmel.