Az milyen, hogy a párom az évfordulónkon elmegy a haverjával sörözni én meg itthon ülök egyedül?

Ez puszta bunkóság, semmi több....

Mi 2 évfordulót szoktunk tartani. Júniusban a sima évfordulónkat ( amikor összejöttünk), és decemberben a házassági évfordulónkat.

Mindketten mindkét nap szabadnapot veszünk ki, és megyünk a programokra ami mindkét esetben máshová vezet.

Én is megsértődnék, már csak azon is ha elfelejti, nem hogy még haverokkal legyen helyettem, pont egy ilyen napon....

Én mondjuk ahelyett hogy megmondanám a magamét, hallgatnék. A férjemnek az sokkal nagyobb büntetés ha nem szólok hozzá, mintha kiabálnék vele. Amúgy nem szoktam kiabálni, mert nem ad rá okot. De 1 hétig tuti nem szólnék hozzá egy ilyen után...

És ez nem gyerekesség vagy bármi ilyen, csak rohadtul meg tudna bántani ezzel, és megértem hogy neked is rosszul esett.

Mond meg neki hogy fáj amit tett, és aztán viselkedj belátásod szerint. Megbocsátás, vagy egy ideig még hagyd szenvedni....

Bár őszintén csodálkoznék, ha a férjem elfelejtené valamelyik évfordulónkat, mert havonta boldog hónapfordulót szokott kívánni az évfordulóra is meg a házasságira is, minden hónap 5. és 10. napján:) Meg én is neki:)

27/N

Hú nem sok jót tudok tapasztalatból ehhez a témához hozzáfűzni,illetve nem tudok pozitív jövőképet "ígérni".

Párom is ilyen ünnepek elöl elszaladós.Hiába próbáltam ezt évekig jobb irányba terelni,csak kisebb-nagyobb sikereim voltak. Szülinap,névnap,Karácsony,Szilveszter...stb. egyedül.Ezt tényleg vagy elfogadod,megszokod és nem várod,hogy másképp lesz,vagy tényleg külön fogtok válni EMIATT.Piszlicsárénak tűnhet igen,de nem az.Ha sikerül elfogadnod és ezzel együtt szeretned,akkor legfeljebb a jövőben csak kellemes meglepetésként fogod fogadni,amikor valamit mégis kedve szottyan megünnepelni.