Mi a véleményetek? Ti belemennétek ebbe, ha a házastársatokkal véget érne a kapcsolat?

Szerintem ez egy darabig működni fog, míg mindkettőjüknek van új párja. Amint az egyiknek majd nem lesz, elkezd "irigykedni, féltékenykedni" és beadja majd a válókeresetet.

Amúgy ha nálunk történne ez, és barátsággal tudnék a férjemtől különválni (mondjuk ha pld. kihűlt a kapcsolat, és nem arról van szó, hogy a hátam mögött félrejárt), akkor engem nem zavarna, hogy a "papír" összeköt... a gyerek is összeköt és az erősebb kapocs, mint egy anyakönyvi kivonat. Ez az én véleményem. Másnak biztos más lesz.

Szerintem, amint lesz új gyerekek az új partnerrel már baj lesz. Már pedig simán lehet, hogy lesz új gyerek az új kapcsolatból, akár véletlen is. Nem hiszem, hogy tartós lenne ez az állapot illetve hogy így mellette nem lehet tartós kapcsolatot kialakítani.

Vlsz nm mennék bele.

Én belementem.

Később kiderült, hogy egy szó sem igaz belőle.

Ismered a feleséget?

Ő is ezt mondja a kapcsolatukról?

És az új partnerek is elmondták ugyanezt Neked a szemedbe?

Mert csak akkor igaz.

Nem szabad szégyellősködni az informálódással!

Ja, nem maradnék benne.

A tartalomhoz igazítanám a formát is.

Mért mutatnám kifele hogy házas vagyok, ha egyszer nincs már meg a házaséletem?

Mért ne akarnék újra házasodni egyszer később, ha ez már tönkrement?... Kilóg a lóláb.

Igen, de szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ez a férj verziója. Olyan részletességgel is elmondhatja, hogy kétséged sem lesz. Közben meg a feleség mit sem sejt.

Kérdezd meg a többi szereplőt is, még úgy, hoyg csak kevéssé vonzódsz a férjhez, kérd meg, hogy mutasson be a feleségnek és kérdezd meg őt, hogy igaz-e ez, és rendben van-e részéről, hogy randiztok.

Könnyebb helyzetben vagy, mint én, mert tudod, ki a felesége, kik a többiek a történetben, és el is tudod érni.

Mi is így voltunk vele. A házasságunk tönkrement, a gyerek érdekében úgy láttuk jónak ha külön élünk, de ne foglalkozzunk a válással. Majd ha már nem lesz annyira fájó akkor esetleg. Mivel egyikünk sem szándékozott újra bekötni a fejét így nem volt sürgős a válásunk. Mindkettőnknek lett kapcsolata. Mi is ismerjük egymást, vagyis a férjem ismeri a páromat és én is a párját. Sőt a kislányuk keresztelőjén is ott voltam mint vendég. 12 évig elvoltunk így. Bevallom nem az volt a bajom, hogy még házasok vagyunk, hanem az, hogy viseltem a nevét. Így 2 évvel ezelőtt megbeszéltük, hogy akár el is válhatnánk. Teljes baráti hangulatban elváltunk. Elég vicces volt, hogy mi bent a tárgyalóteremben, a párom és az ő párja meg kint vártak ránk. 1 tárgyalás volt, az sem tartott 20 percnél tovább, és már el is váltunk. Egy búcsú ebédre elmentünk közösen. Azóta is jó barátok vagyunk, és fontosabb eseményeknél összejárunk.

Végül is ha 2 értelmes felnőtt megtudja beszélni, akkor nincs ezzel semmi gond.

Amennyiben kellöen értelmes mindkét fél, akkor müködhet a dolog "gazdasági egységként", ismerek több volt párt, ahol már sok éve nincs gond vele.

Az eredeti házaspár egymást csak mint a közös gyerek szülöjét nézi, illetve kettejük egymáshozi viszonya olyan, mint amikor többen bérelnek közösen egy lakást, de mindenkinek megvan a saját magánterülete. (Ez természetesen egy kétszobás panelben nem megoldható)

Ez anyagilag sokkal kedvezöbb mindenkinek, mintha két lakásban élnének, a költségek sokkal kisebbek, a gyereknek ott van mindkét szülö (és semmivel sem rosszabb neki, hogy a szülök új partnerei is ott vannak, mintha két különbözö lakásban találkozna a partnerekkel), nincs gond a láthatással. De ahhoz, hogy ez ne legyen probléma, érett emberekre van szükség.

Ahol idövel kezdödnek a jelenetek, ott a két fél vagy nem elég értelmes, vagy valamelyik nem zárta le a kapcsolatukat még.

Nem mennék bele.

Ha nem élünk együtt, akkor papíron se legyünk együtt. Ráadásul egy új kapcsolatban csak bezavar az, ha papíron házas vagyok.