Mennyire gyakori, hogy házasságokban diszharmonikus a szexuális élet és az egyik fél egyáltalán nem hajlandó házas életet élni hosszú évek óta? (miután összejött a gyerek)

Mivel a nők ilyenkor elég nagy fájdalmakat élnek át testileg,ezért nem is csodálom,hogyha hosszú ideig nem kívánják a szexet,és nem akarnak szexelni.

De itt már szó lehet megcsalásról is,ahogy a férfi esetében is.

Én azt látom, hogy gyakori az, hogy magukat és saját párkapcsolati elképzeléseiket sem ismerve köteleződnek el a párok egymás mellett indokolatlanul hosszú időre, és akkor igen, kialakulhat ez a helyzet is.

Ilyenkor bukik ki, hogy valakinek nem is a szerelmi élet a legfontosabb a párkapcsolatban, hanem millió más dolog.

És ezért nem is aszerint választott, hogy a másik ember jó szerelmi partnere legyen.

A kitartóbbja akkor már ebben a kiválasztott kapcsolatban megy át az önismereti és párkapcsolati érésen, és megmarad a kapcsolatban.

Mások meg felismerik, hogy nem ezt a párt akarták, csak nem voltak tudatosak a saját igényeikre.

Ha a nő csinálja ezt, általában az az oka hogy nem szerette a férjét, csak gyerek kellett neki, és ehhez meg pasi kellett. És onnantól hogy gyerek van, már nem kell teperni a pasiért, hiszen elvégezte a dolgát. Gyerek megvan, a nő pedig apukával már nem törődik.

Pasiknál lehet az az oka hogy ha pl bent volt a szülésnél, olyan dolgokat látott amiket nem kellett volna...mert ott szenvedés van, erőlködés...olyasmi is kijön aminek nem örülünk meg ilyenek...és ez kiábrándítja a pasit.