Ha megtehetnéd szivesen lennél otthon munka helyett? Itt most nem az atomfizikus nőkre gondolok hanem pénztáros eladó kozmetikus fodrász tanító ilyen nehez/ alulfizetett munkakra?

Részben.

Nem lennék teljesen "háztartásbeli". Viszont szívesen lennék úgy, hogy csak 4 órában dolgoznék, nem elsősorban a megélhetés miatt, hanem hogy valami hasznos munkát végezzek. (Mostanában kezdem érezni, hogy a jelenlegi munkámat unom és már nem élvezem.) Vagy akár valamilyen önkéntes munkát is végeznék ingyen.

Igen. (eladó vagyok)

Mivel grafikusnak tanultam, de a festészet mindig jobban tetszett, ezért ha megtehetném (tehát olyan jól keresne párom) akkor otthon festenék, nyelveket tanulnék, olvasnék, meg persze rendben tartanám a lakást.

Hátha egyszer híres festő leszek :) de hát a csúnya élet közbeszól...

Barátnőmmel meg járnék kiállításokra, párommal moziba és színházba.

Szerintem az eladói munkánál ez mérföldekkel kielégítőbb a lelkemnek és az agyamnak.

Mivel hogy grafikusnak tanultam, és az is vagyok, itthon dolgozom, tervezgetek meghívókat, plakátokat, egyéb csudaszép dolgokat, közben kiszaladok megkavarni a rántást, gyönyörködöm a befőtteimben, kertészkedem, csüngök a neten és szényenkezem, hogy szalad a lakás.

Ez már szinte idilli, de a hátulütője, hogy nem esnek be az ajtón a megrendelők, tehát az anyagiak szűkösek.

Apropóóóó, ki mondta neked, hogy a fodrász és a kozmetikus alulfizetett munka??? Budapesten beülök egy fodrász-székbe

(vagy legyen az egy pedikűrös) 30 perc alatt végez és 3500 forintot kér.

Lenne nekem 7000 forint rezsiórabérem!!!!!! Az már igen szép világ lenne:)

Én inkább szívesen dolgoznék otthonról. :) Tudom, nem ezt kérdezted, de én annak örülnék, ha felmondhatnék a munkahelyemen és főállásban csinálhatnám a vállalkozásunkat, csak sajnos annyit nem hoz, hogy fel tudjak mondani. Könyvelő vagyok egyébként.

Azért, hogy csak otthon legyek munka nélkül, azt nem szívesen tenném.

megtehetem......4 gyereket nevelni, ellátni, koordinálni meglehetősen kimerítő munka. próbáld ki, ha nem hiszed.

amúgy van szakmám, ha akarnék dolgozhatnék is, de a férjem el tud tartani mindőnket, mind a 6ónknak így a jó. Lehet lepontozni.

Az előző kérdéshez is írtam :) Voltam munkanélküli, éltem így...

Pár hónap után örömmel elvállaltam az első aljamunkát, mert még az is több boldogságot hozott, hogy ha monoton szarral is, de legalább pénzt kerestem és kimozdultam.

A kozmetikusok és a fodrászok nagyrésze egyébként szerintem szereti a munkáját. A tanítók meg nem éppen alulfizetettek, ha összeszámolod, hogy évi kb. 4 hónap teljes szabadságuk van, és munkanapokon is csak 5-6 kontaktórájuk, csak erről szeretnek elfeledkezni :)

Én most itthonról dolgozok, teljesen kötetlenül, vagyis akár éjszaka is melózhatok, csak tartsam a határidőket. Nekem így nagyon jó, mindenre van időm, amire fordítani szeretnék, de közben keresek is pénzt. Ezen nem változtatnék, így dolgoznék. Nem érzem azt, hogy a munka mindentől elveszi az időmet, ami örömet okozna. Sajnos másfél évig dolgoztam úgy, hogy reggel fél 7-től jó esetben este 7-ig, rossz esetben 9-10-ig nem voltam otthon, hát, akkor bármit megadtam volna azért, hogy ne kelljen dolgozni, gyűlöltem minden percét, szívesen lettem volna háztartásbeli, ha megtehetem, de nem tehettem.

Még nincs gyerekünk, de reményeink szerint már nem várat sokat magára. Szerintem ha már van gyerek, és anyagilag nem gond, jó, ha a nő nem dolgozik. De akkor a ház legyen tiptop, gyerekek rendben, nevelje őket, foglalkozzon velük, ne a körmét festegesse egész nap (ismerek ilyet is...)

Amúgy az ideális megoldás szerintem a négyórás munka lenne. Így lenne idő a családra, és valami pénz is állna a házhoz.

Most épp ezt próbálgatjuk. 38 évesen 2 gyerekkel kezdtünk befásulni abba, hogy este hazaesem, a családra nincs időm és energiám, nincs szabadságom, kicsi egész nyáron oviban, a boltba meg rengeteget elköltünk műanyag dolgokra, mert nincs időm rendszeresen főzni. Felmondtam, most pár hónapig otthon vagyok. Néha pár napot besegítek a volt munkahelyemen, és otthon egy percig sem unatkozom, dolgozom, ellátom a háztartást, intézem a család ügyeit, főzök-sütök, foglalkozom a gyerekekkel. Mire a férjem hazaér, már minden kész, a gyerekek kiegyensúlyozottak, én pedig tudok vele foglalkozni, tudunk együtt lenni. Egyenlőre bírjuk anyagilag, kevesebbet költünk, mert tudatosabban tudok tervezni, és 4 év után végre nyaralni megyünk:) Úgy tervezem, ősztől keresni kezdek egy 4-5 órás állást. Bár a család olyan kiegyensúlyozott lett, mióta otthon vagyok, hogy a férjem már ezt sem mindenképp szeretné.... Szerinte a család érdeke az lenne, ha én otthon lennék, neki meg az a feladata, hogy ezt lehetővé tegye. Hozzáteszem, még mielőtt valaki azt hinné, nem akar bezárni, nem akar uralkodni rajtam. Tizenéve vagyunk együtt és fontos volt neki mindig is, hogy egyenlőnek tekintsen és maximálisan elismeri az otthon végzett munkát is, szerinte ez önmagában egy állás, ezért igazságtalannak tartja, hogy még munkahelyen is dolgozzam. Meglátjuk, mi sül ki belőle:) Mondjuk azért a kockázattól tartok, mert nyilván ennek is megvan a kockázata, mint mindennek....

Ja, és az utóbbi munkám nem volt alulfizetett, inkább átlagos.