Miért jobb mindenki más?

3 éve vagyunk házasok. Most jutottam el a mélypontra. Sokak számára biztosan nevetséges a gondom. Vannak akik sokkal rosszabb helyzetben vannak. Nekem mégis fáj idebenn.

Teljesen össze vagyok zavarodva. A férjem szeret, hűséges, rendes, szeret is (állítólag), kívülállók számára minta pár vagyunk. Én mégis egyre lejjebb vagyok lelkileg. Egyre gyakrabban hangzanak vissza a szavai a fejemben: "Az egy nagyon frankó csaj!" másikra: "Nagyon jól megértettük egymást, jókat beszélgettünk, elláttam jó tanácsokkal mikor padlón volt!" harmadikra: "Minden nap szexeltünk." -és szinte sikít valami a lelkemből, hogy "Én miért nem vagyok frankó csaj? Velem miért nem beszélgetsz jókat, nekem miért nem adsz jó tanácsokat, hisz padlón vagyok? Velem miért nem akarsz minden nap szexelni?" Ezek csak példák, tudnék sorolni ezer egy dolgot, amitől azt érzem, hogy mindenki nagyon tuti a múltjában, én meg egy nagy rakás nulla vagyok a szemében. Meg is mondtam neki mindezt, és olyan válaszokat kaptam, hogy "Nem vagy gyerek, hogy dicsérgesselek mindig, simogassam a buksidat. Fáradt vagyok."

Vagy akart menni sörre, és kivételesen szerettem volna vele menni, és azt mondta, hogy a sörözőbe nők nem járnak, nem illik mennem. Egyszer felhívtam, női vihogás hallatszott a háttérben. Egyszer meg elmentem utána, itthon felejtette a telefonját, és fontos ügyben keresték, volt ott vagy 5 csaj. Amikor számon kértem miért kamuzott, hogy nem járnak oda nők, azt válaszolta, hogy nem nekem való hely. Nyugodtan rákérdeztem, hogy tetszik -e neki valaki. Mondja meg, ha másba szerelmes, akkor megegyezünk szépen, és mindenki megy békésen a maga útján. Ezen felháborodott, hogy ő nem csal meg, meg hogy h..e vagyok. Akkor kibuktam. Rászórtam azt is, hogy tele a hócipőm az exeiről szóló dumákkal, tele a minden a barátnőivel, hogy teljesen letapossa az önbizalmamat. Megkérdeztem, hogy miért nem veszi észre, hogy ilyenekkel teljesen összetör, földbe döngöl, és már egy nagy rakás senkinek érzem magam miatta. Azt válaszolta, hogy én beteg vagyok.

Tudom, hogy bennem a hiba, mert nagyon érzékeny vagyok. De emellett számtalan jó tulajdonságom van, olyanok, amik miatt elvett. Nem értem én miért nem érdemlek meg elismerést, dicséretet, lelki támogatást? Miért mindig más nők a jók, az érdekesek, a jó arcok.

Vagy nemrég elvitt egy szórakozóhelyre, ott volt egy barátja is. Elkezdtek a pincér csajról beszélgetni, hogy mennyire meg van hízva, de aztán megállapodtak abban, hogy hát nem csoda, két gyerek után... A csaj a duplája volt mint én, engem mégis folyton ba...gat, hogy miért nem fogyok már le. Másnál minden jól van, nálam minden baj. Nem értem, és kezdek bekattanni.