Már nem tudom, mit kéne tennem. Félek, hogy ha kimondom a végső szót, párom teljesen összeomlik. Van erre megoldás?

6 éve váltam el,három gyerekkel. Társkeresőn ismertem meg a mostani párom,akivel azóta is együtt vagyunk. Rövid időn belül össze is költöztünk.Elutaztunk 80km-t .és az ő házában kezdtünk új életet a gyerekeimmel,az ő két fiával,és ott laktak a szülei és a testvére is. Külön bejárattal. Kezdetekben jól állt anyagilag,nekem a családi pótlékon és tartásdíjon kívül nem volt egyéb jövedelmem,de a régi falumban ott maradt a házam. Teltek az évek,aztán elkezdtem dolgozni,mivel egyidőben megszünt a párom munkahelye,és szép lassan csak én lettem a kereső fél. Ez egy ideig nem jelentett gondot,de a fiai már felnőttek,és őket is én tartottam el. Mígnem egy éve meghalt apósom,és onnantól kezdve minden felborult. Már semmi pénz nem volt elég,mert addig az ő nyugdíja legalább a rezsit fedezte.Anyósomnak meg nem volt elég az,hogy kerestem a pénzt,mindenbe beleszólt. Munka mellett nem voltam elég házias. Idén tavasszal úgy döntöttem,albérletbe megyek a gyerekekkel. Párom eleinte csak minden második nap estéjét töltötte velünk,mert hát ott az anyja,és a két huszonéves fia,akikre gondja van.És mindezek tetejébe még pénzt is tőlem kért,kölcsön. Én egy ideig bírtam,de kiborultam. Ez nem kapcsolat,és nekem is van bőven,mit fizetni. Na azóta velünk lakik,de az anyagiak semmit sem változtak. Mindent én fizetek,lakbér,rezsi,konyha,kölcsön,és itt a három gyerek,és még mindíg tőlem kér,ha éppen hóvégén be kell vásárolnia otthonra. Én pedig agyalhatok,hogy miből húzom ki hóvégéig.Egyszerűen nem tudom,mitévő legyek.alapjába véve jó ember. A gyerekeim szeretik. De nagyon labilis,és az önbecsülése romokban. Félek,ha elküldöm,teljesen összeomlik. Már sokszor mondtam neki,hogy az utolsó filléremet adom oda,de semmi sem változik. Ráadásul albérletben lakom,de 80km-re ott van a házam,ahová nem tudok vissza menni,mert a gyerekeket nem rángathatom vissza a semmibe. Nagyvárosból egy eldugott faluba.