Ti ilyen esetben támogatnátok a férjeteket?

Ebben a helyzetben az anya nagyon önző és embertelen! Inkább a saját gyerekeit is elválasztaná az apjuktól, mert nincs benne semmi emberiesség.

Én is csalódnék a férjemben, ha eltitkolta volna a gyerek létezését, de legjobban azért, mert nem tartotta vele a kapcsolatot. Ha jó anyának tartanám magamat, akkor ragaszkodnék ahhoz, hogy tartsa legalább ezután a lányával a kapcsolatot, és a kislány akkor jöjjön hozzánk, amikor akar. Sőt! Igyekeznék amennyire tudom, pótolni az anyukáját, legalább baráti szinten.

Egy anyukáját elvesztett 14 éves kislánynak szüksége van nem csak az apjára, de egy megértő nőre is. ! A nagyszülők erre nem biztos, hogy alkalmasak.

Pedig nekem is van 3 gyerekem.

Nem a not kene hibaztatni utolso, hanem az apat. O hagyott el sunyin, egy terhes not, nem a feleseg.

En is merges lennek es zavart, hisz eleve gyerekes pasi szoba sem johetett volna nalam, mas reszt, ha van is,miert nem torodott vele? Szomoru dolog ez.

Lehet hasonloan reagalnak, kerdezo, nem tudom

, meg nem voltam ilyen helyzetben, mint a feleseg.

Bar en inkabb elvalnek. A lany is lehet duhot erezne a csalad irant, nem tudna beilleszkedni sem az uj kornyezetbe. Hisz 16 ev rengeteg ido...

*A lényeg, hogy a férfi szeretne valamilyen szinten törődni a lányával, de a felesége megtiltotta

Úgy fenéken billenteném ezt az embernek-nem hogy nőnek-nem nevezhető förmedvényt, hogy az északi sarkig repülne a pasi helyébe:D és akár hogy zsarol, hisztizik, kicsinálnám a pasi helyébe.

Kíváncsi lennék, ha ő lenne a nő helyében, akkor is ekkora nagy képe lenne-e, és akkor is próbálná a másik embert zsarolni.

Emberileg nulla.

Meg lehet érteni a feleséget ez igaz, hiszen sokkolta a hír, hogy a férjének a semmiből előkerült egy 16 éves gyereke, akiről ő nem tudott. Viszont tekintettel a helyzetre, hogy a gyerek anyja halálos beteg, azzal semmiképpen nem fenyegetném, hogy abban az esetben válok tőle, ha támogatni meri a lányát, kapcsolatot szeretne tartani vele.

Én amiatt lennék mélységesen csalódott, hogy évekig hazudott nekem, képes volt x évig eltitkolni a gyereke létezését, nem viselte gondját, nem vállalta a felelősséget érte. Én a férjem jellemében, emberségességében csalódnék nagyot, és ez adna okot rá, hogy válásra gondoljak.

Ha mégsem válnék, akkor pedig mindenképpen megpróbálnám támogatni a gyereket, biztosítani arról, hogy számíthat ránk, adnék esélyt rá, hogy jó kapcsolat alakulhasson ki vele.

Irtó dühös lennék hogy egy ilyet nem mondott el, és csalódnék. Őszintén nem hiszem , hogy egyáltalán a férjjel maradnék e egy ilyen hazugság után. Mert ha ezt eltitkolja, vajon miben hazudott még?

Megint más lenne a helyzet, ha a férj se tudott volna a gyerekről. Akkor támogatnám a férjemet és a gyereket is szeretettel fogadnám.

De a feleség undorító. Ha nem értettem félre, akkor a férj akar törődni a másik gyerekével, de a feleség megtiltja? Nos nem tilthatja meg...Ha nekem valaki azt mondja, hogy nem törődhetek a másik kapcsolatomból született gyerekemmel, azzal a lendülettel otthagyom.